A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Bánhegyi Julia: A gyermekkönyvtárak szépirodalmi állományának elhelyezése
A GYERMEKKÖNYVTARAK SZÉPIRODALMI ÁLLOMÁNYÁNAK ELHELYEZÉSE BEVEZETŐ HELYETT Az olvasói igény, az érdeklődés és ízlés alakításában a könyvtár a társadalom többi intézményével együtt fejti ki hatását. A KMK a hetvenes évek első felében vizsgálatot végzett abból a célból, hogy megismerje hogyan illeszkedik be e hatássorba a könyvtár (a könyvtáros). A vizsgálat — amely két jól működő megyei könyvtárban zajlott le — kitért a könyvtárhasználati szokások alakulására is. Az összegzés egyebek közt a könyvtárban való eligazodás nehézségeit is jelezte. Arra a kérdésre: „Az ember általában igen jól kiismeri magát a lakásában, munkahelyén, szülőhelyén. Mit gondol, mit jelent az, ha az ember a könyvtárban is jól kiismeri magát?” a megkérdezettek 10 százaléka nyíltan bevallotta tájékoztatlanságát, a legtöbben csak a térben igazodnak el, s csupán 5 százalék említette a katalógusok, bibliográfiák ismeretét. A téma folytatásaként közvetlenül is megkérdezték: „ön szerint milyen katalógusok találhatók a Megyei Könyvtárban?” A válaszolók egyharmada egyetlen katalógust sem ismert, 15 százalékuk egy katalógust, 50 százalékuk egynél többet tudott megnevezni. (Az egyik megyei könyvtárban 11-, a másikban 14- féle katalógus áll a használók rendelkezésére.1 Papp István „Van-e még hús a lerágott csonton?” c. cikkében idézi az ismertetett vizsgálati eredményt, majd így folytatja: „Ez a tény a könyvtárhasználat tanítására hívja fel ismét figyelmünket... Bármennyire is determinálják az egyén információs, tanulási és szórakozási szükségleteit a különféle tényezők, a tapasztalatok azt mutatják, hogy lehetséges eredményesen ösztönözni kifejlődésüket. Természetes, hogy a gyermekkor és a fiatalság évei nyújtják erre a legjobb esélyt... A gyermekekben kétségkívül a szórakozási igény dominál, de ezen igény kielégítésétől várhatjuk a tájékozódási és tanulási igény megszületését is; ezt minden gyermekkönyvtáros tanúsíthatja.”2 A hármas igény felkeltésének és kielégítésének színhelye a könyvtár olvasószolgálata, ahol a feltárás eszközei: a szabadpolcos állomány kihelyezési rendje, a könyvkiemelések, a katalógusok, a bibliográfiák, az ajánló albumok stb. együtt, egymást kiegészítve — és nem helyettesítve — hatnak. Ahogy ezek az eszközök egymást nem helyettesíthetik, ugyanúgy nem pótolhatják a könyvtáros tevékenységét sem, hiszen „... szerepe a célszerűen feltárt állományon felül éppen abban a többletben van, amit az olvasó szabad választásán felül tud nyújtani.”3 A szabadpolc-lehetőség az állomány korszerű elhelyezésére A gyermek az első lépést az olvasói szokások kialakításához az otthoni környezetben és az óvodában teszi meg. Itt kerül először kapcsolatba a könyvvel, amely intézményesen az iskolában kezd szerepet játszani képzésében és nevelésében. A gyermekkönyvtárak legfiatalabb és legidősebb olvasói között hozzávetőlegesen 10 év korkülönbség van. Ez az időszak azonban a „nagy változások kora” és speciális követelményeket támaszt a könyvtárosi munkával szemben. Hiszen a gyermekek különböző életkorúak és fejlődésük során változó életkori sajátosságaik következtében olvasmányigényeik is erősen eltérőek. A fejlődés egyes szakaszai egy-egy sajátos olvasmánytípushoz kapcsolódnak — ezeket részletesen ismerteti Mérei—Binét: Gyermeklélektan c. könyve.4 E típusok pedagógiai funkciójának ismerete különösen fontos, s ennek megfelelően mindenkori feladatunk: — az életkori sajátosságok következtében eltérő és változó olvasmányigények tekintetbevétele, — az önálló könyvkiválasztásra, tudatos könyvtárhasználatra nevelés. E két szempontnak hatékonyabb érvényesítése hívta életre 1960-ban a gyermekkönyvtárak szépirodalmi állományának tematikus kihelyezési rendjét. Mielőtt ezt részletesen ismertetnénk, egy kis kitérőt kell tennünk. 93
