A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Biró Ferenc - Csemák Béláné - Tverdota Miklósné: A 12-es könyvtár története
Az első (töredék-) évben 190 olvasó iratkozott a könyvtárba, a legnagyobb számban szakiskolai és polgári iskolai tanulók, ugyanakkor középiskolás egy sem volt. Minthogy a következő évben 62 középiskolai tanuló volt nyilvántartva és mindössze 3 szakiskolai és polgári iskolai tanuló, fel kell tételezni a statisztikai pontatlanságot. Az olvasók száma töretlenül emelkedett 1944-ig. 1943-ban működött utoljára a teljes év folyamán a könyvtár, s ekkor 1039 olvasónak 74 278 kötet könyvet kölcsönöztek, közöttük 26 560 ismeretterjesztő művet. Megfelelő források hiányában arról, hogy melyek lehettek ezek a művek, még csak megközelítő kép sem alkotható. Más kerületi fiókkönyvtárak anyagát ismerve azonban tudjuk, hogy a klasszikus magyar és külföldi szépirodalmon kívül nagyszámban találhatott itt is az olvasó nacionalista, soviniszta, szovjetellenes, irredenta törekvéseket népszerűsítő műveket. Ugyancsak a fiókkönyvtárak, így a 12-es fiókkönyvtár állományáról alkotható kép abból a válaszból, amellyel Enywári Jenő igazgató reflektált Jávor László újságíró hírlapi támadására. Jávor a Nagyvilág című lap 1936. március 1-i számában kifogásolta, hogy a fővárosi könyvtárban József Attilától, Gelléri Andor Endrétől, Bálint Györgytől, Fenyő Lászlótól, Szép Ernőtől és az új magyar irodalom más művelőitől egyetlen írást sem talált. A könyvtár történetének írója, Remete László így kommentálja a könyvtár- igazgató válaszát: „A könyvtárigazgató azonban ekkor, a fasizmus előretörésének időszakában, már a széles nyilvánosság előtt sem titkolta, hogy milyen szempontok szerint folytatják a könyvbeszerzést és hogy a haladó írók alkotásait egyszerűen kirekesztik a könyvtár állományából.” Az igazgató szerint: ,,A Fővárosi Könyvtár a legnagyobb gonddal válogatja ki azokat a könyveket, amelyeket állományába iktat... Megvédi a fiókkönyvtárak szellemi életben elhagyatott olvasóit a tülekedő eszmeáramlatok csábításaitól, a könyvtár irányít és ezért szelekcióval él...”.11 Feltehetjük, hogy a kőbányai könyvtár olvasóit még inkább elhagyatottaknak tekintették,? még inkább kímélték őket a „kérészéletű zsurnalizmus és politikai világnézetű agitációk termékeitől”. A szellemi elhagyatottsággal együtt nem említette a könyvtárigazgató az egyéb irányú elhagyatottságot, pl. azt, hogy Kőbánya volt a szükséglakótelepek városrésze, a bódévárosok és viskók birodalma.12 S azt sem írta meg, ami pedig szintén nem lehetett lényegtelen szempont a könyvbeszerzésnél, hogy Kőbányán az 1935-ös választások idején a szavazatok több mint negyedét, 27,7 %-át kapta meg az MSZDP, miközben országosan ez az arány 13,1 %-ra zsugorodott össze.13 Az olvasók összetételének alakulását követve, elsősorban a köztisztviselők nagy száma és arányuk fokozatos növekedése szembeötlő. Számuk 1943-ban 215 volt, az olvasók több mint 20%-a. 100-náltöbb a magántisztviselők, iparosok és kereskedők, bérmunkások és kereskedelmi alkalmazottak, a középiskolások és a háztartásbeliek száma. A tanárok, tanítók (tanszemélyzet a nyilvántartásban) száma 1940-ben volt a legnagyobb, 62, 1943-ban csak 48. A középiskolások közül a legtöbben 1939-ben voltak itt könyvtártagok: 155-en. A bérmunkások számát csak 1939-ig tükrözi a statisztika, addig is olyan nagy az ingadozás évenként, hogy indokolt a kétség a közlések megbízhatósága iránt, pl. 1934-ben 4, 1935-ben 37, 1936-ban 55, 1937-ben 16 stb. 1939-ben az olvasói statisztika foglalkozási jegyzékének sorrendjét megváltoztatták, az egyetemi tanárok, írók, művészek kerültek az élre, s őket követi a szabadfoglalkozású, a tanszemélyzet, ezután a katonatisztek következnek (előbb csak a 12. helyen szerepeltek). Iparos — kereskedő, magántisztviselő a sorrend és csak ezután a bérmunkás, de már nem önállóan, hanem együtt a kereskedelmi alkalmazottakkal. így aztán nem lehet tudni, mennyi munkás olvasott ebben a könyvtárban pl. 1941-ben, amikor bontás nélkül 164 bérmunkás és kereskedelmi alkalmazottról ad hírt a statisztikai táblázat. A tanoncok (a mai ipari tanulók), a jövendő szakmunkásai közül a legtöbben 1943-ban voltak a könyvtár olvasói, 54-en. Ez négy és félszerese az 1931-ben beiratkozottaknak, s ebből, minthogy az ösz- szes olvasók száma a 12 év alatt nem egészen háromszorosára nőtt, az ifjúmunkások érdeklődésének nagyobb arányú növekedésére következtethetünk. Az olvasótábor összetételére nemcsak foglalkozásuk lehet jellemző, hanem rétegződnek lakóhely szerint is, különösen a periférián. A környékről bejáró dolgozók, tanulók közül sokan találhatták meg a könyvtárat. A Budapesti Állami Szent László Reálgimnázium „növendékeinek 40 %-a a környékről járt be. Időnként még ennél is magasabb volt az arányszám. Mint az értesítő mondja: ’Az évek folyamán egyre növekszik a bejárók száma. 1936—37-ben 708 diák közül 356, 1939—40-ben 622-ből 311,1941 -42-ben 650- ből 325 közelíti meg vonattal az iskolát.’ ”14 Míg 1929-ben a közönség özönléséről szóltak a jelentésben, 1934-ben már a hálózat egészét illetően a „könyvtár forgalmának az utolsó három évben egyre fokozódó visszaeséséről” szólnak, s arról, hogy „a költségelvonás a Fővárosi Könyvtárat létalapjában támadta meg”.ls Mindebből a 12-es könyvtárban nem 67
