A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Biró Ferenc - Csemák Béláné - Tverdota Miklósné: A 12-es könyvtár története
sok érezhető. 1931-ben az olvasók száma 370 volt, 1934-ben 422, s az állománya is 6397 kötet, 1000 kötettel több, mint 1931-ben. Csak 1936-ban emelkedett a könyvtár könyvbeszerzési dotációja 5000 pengővel, de az 1939. évi jelentésben már újra ez olvasható: „könyvbeszerzési dotációja a jelentés évében sem emelkedett”.16 Ezzel ösz- szefüggésben érdemes megírni a közvetlen politikai célok kiszolgálásának illusztrálásaként a következőket. Ugyanez az 1939-es jelentés az olasz—magyar kultúregyezmény egyik vívmányaként értékeli, hogy a könyvtár az olasz anyag gyarapításához 40 000 líra értékű könyvet válogathatott, s a további bővítésre az 1940. évi költségvetési tervezetbe 5000 pengőt szántak az olasz nyelvű könyvanyag gyarapítására - tehát annyit, amennyivel 1936-ban a könyvbeszerzési dotáció emelkedett.17 A könyvtár működésére az olvasókon kívül az állomány és a kölcsönzött kötetek számának alakulása is jellemző. Az állomány évenként 400—450 kötettel gyarapodott, 14 év alatt együttesen 5815 kötettel. Kiemelkedő volt az 1939-es év gyarapodása, amikor 750 kötettel növekedett az állomány. A kölcsönzött kötetek száma nem követte automatikusan sem az olvasók, sem az állomány növekedését. Pl. 1931-ben csak 70-nel több olvasó iratkozott be a könyvtárba, de a kölcsönzött kötetek száma megkétszereződött. Ha a statisztikának hinni lehet, minden olvasó 100 kötet könyvet kölcsönzött ebben az évben. Az ismeretterjesztő irodalom forgalma az összes kölcsönzött kötetekhez viszonyítva, az első, még csonka évben alig haladta meg a kölcsönzött művek 10 %-át, 1943-ban már fölülmúlta a 30 %-ot. 1940-re már ismét a fiókok túlterheléséről szól a jelentés. „Ezen a helyzeten — írják — csak a fiók- könyvtárak szaporítása segíthetne gyökeresen. Erre azonban, sajnos a mai viszonyok között alig van lehetőség.”18 Kétségtelen, amikor az „országgyarapítás” lázában minden erővel a háborúra készültek, már nem juthatott pénz könyvtárra. De arról sem lehet megfeledkezni, hogy nem jutott pénz 1929 óta, tehát több mint 10 éven át egyetlen könyvtárra sem, s míg a Tanácsköztársaság 133 napja alatt két új könyvtárat nyitottak, az ellenforradalmi korszaknak 25 év kellett öthöz. 1942-ben feltűnően emelkedett a fiókkönyvtárak forgalma. „A már a múlt évben bevezetett nyári szünet és a háborús szükségintézkedések ellenére, amelyek fiókjaink kölcsönzési forgalmának nagyarányú, több hónapra kiterjedő korlátozását vonták maguk után, 75 697 kötettel többet kölcsönzött a közönség, mint az előző évben” - olvashatjuk az 1942-es jelentésben.19 A 12-es könyvtárban viszont ez nem tapasztalható. Míg 1940-ben 73 373, 1941-ben 69 111 és 1942-ben csak 66 552 kötetet kölcsönöztek, s csupán az 1943-as év hozott még egy fellendülést, amikor egész eddigi történetéhez képest a legnagyobb volt az olvasók száma és növekedett a kölcsönzött köteteké is. E „periférián” működő könyvtárról lényegesen kevesebb írásos dokumentum maradt fenn, mint a töb- biekről. Az itt dolgozó könyvtárosokról is kevés adatot sikerült gyűjtenünk. 1933-ban a könyvtár vezetője: Dvihally Anna, beosztott tisztviselő: Romhányi Károlyné, 1938-tól vezető Scheilling Istvánné könyvtári gyakornok volt. Az 1937-es Évkönyvben megemlékeznek Romhányi Károlyné könyvtári gyakornok elhúnytáról. 13 évig teljesített fiókkönyvtári szolgálatot. Hét évvel utóbb Sárosi (Scheilling) Istvánnénak jutott osztályrészül, hogy az általa vezetett könyvtár bombatámadás miatti megsemmisüléséről jelentést tegyen 1944. szeptember 20-án.20 Sárosiné Horváth Anna a kézírásos jelentésen túl kérte, hogy az egyik helyiségben épségben maradt 9000 kötetet szállíttassák el. Enywári Jenő igazgató azonban a háborús viszonyokra hivatkozva lemondott a mentési munkálatokról. így történt, hog. a kerület, amelynek legtovább kellett várnia városi könyvtár létesítésére, újra könyvtár nélkül maradt. 1947 - 1957 A könyvtár tehát romokban érte meg a felszabadulást, s volt vezetője, Sárosi Istvánné ekkor a 2. sz. mozgókönyvtárat vezeti, amint ez az intézmény összevont 1943—1946-os Évkönyvének jelentéséből kiderül. Az 1944-ben rommá lett könyvtárnak új otthont nyújtott Sárosiné, aki felajánlotta a könyvtár céljaira a Zalka Máté tér 6. szám alatti családi háza egy részét. A lakásrész átalakítása 1946 márciusában kezdődött. Az 1947-es Évkönyv fényképet is közölt a könyvtár megnyitásáról, s a beszámolóban olvasható: ,Д fiókkönyvtárak történetében az 1947. évet a helyreállítás szakaszának nevezhetnénk”, „...június 17-én 68
