A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1979-1980
Váradi Sternberg János - Jevgenyij Jegorov: Szabó Ervin és a forradalmi Oroszország
Bécsi tartózkodása idején Szabó Ervin a „Szövetség” bizalmi embereként működött az osztrák fővárosban. Mint Tyeplovnak a moszkvai Központi Pártlevéltárban őrzött levelezéséből kiderül, a neki szóló leveleket Szabó Ervin bécsi címére kézbesítették. így például 1899 januárjában Tyeplov a következő értesítést küldte Párizsba B. Kricsevszkinek, a „Szövetség” egyik vezetőjének: „Címem kéziratok számára: Wien, VIII. Bennogasse 15. Herrn Ervin Szabó”.6 Érdeklődésre tarthat számot Tyeplov 1900. március 20-i Szabóhoz intézett levele, amely néhány nappal a „Szövetség” második kongresszusa előtt íródott. E kongresszuson végleges szakadás következett be az ún. „öregek” és a „fiatalok”, ületve „ökonomisták” között. „Nekem személy szerint is nagyon rossz kedvem van, mert az ügy helytelen útra tévedt — állandó ellenségeskedés van az „öregek” és az „ifjúság” között, és nyílt harc kitörése fenyeget.”7 Tyeplov az ökonomistákhoz csatlakozott és a kongresszus idején már Oroszországban tartózkodott. Hazatérése illegálisan történt és 1900 májusában neki kellett találkoznia Leninnel Pszkovban. A párt közelgő második kongresszusáról kellett volna tárgyalniuk, de a találkozóra végül is nem került sor.8 Tyeplovot nemsokára letartóztatták és későbbi leveleit Szibériából küldte budapesti barátjának. Ezek érdekes részleteket tartalmaznak a politikai foglyok és száműzöttek életéről. 1901. július 9-i viljujszki keltezésű levelében Tyeplov Oroszország további sorsáról elmélkedik: „Vegyes érzelmek — öröm és bánat — fognak el e sok derék, intelligens, a dolgozó nép javáért lelkesedő ember láttán... a hosszú évekig tartó kényszertehetetlenség, melyre hazánknak e legjobb fiai kárhoztatva vannak, a legnagyobb átok, amely Oroszország társadalmi fejlődésére nehezedik.”9 1901. november 24-i levelében Tyeplov felajánlotta Szabónak, hogy egy bécsi vagy budapesti lap tudósítójaként utazzon Szibériába. Szabó Ervin komolyan gondolt az utazásra, mert orosz nyelvleckéket vett Klatschko Alinetől, Samuel Klatschko legidősebb lányától.10 1904. júliusi levelében Tyeplov beszámol arról az eseményről, amely a szibériai politikai foglyok harcának történelmében a „Romanov-házi lázadás” néven vált ismertté. 1904. február 18-án a jakutszki politikai száműzöttek egy csoportja, tiltakozásul a fokozódó megtorlások ellen, elbarikádozta magát egy Romanov nevű jakut házában. Levelet írtak a kormányzónak, amelyben helyzetük megjavítását követelték. A katonaság és a rendőrség csak hosszabb ostrom után tudott behatolni a házba. A lázadás résztvevőit újból perbe fogták, s köztük Tyeplovot további tizenkét évi kényszermunkára ítélték.11 Az 1905. októberi cári Manifesztum értelmében Tyeplov kiszabadult a börtönből. 1906-ban írta meg „A jakutszki tiltakozás története” című könyvét, amelyben beszámolt a politikai foglyok vakmerő lázadásáról.12 A könyv Oroszországban és külföldön egyaránt élénk visszhangot keltett.13 Tyeplov még börtönbüntetése idején érdeklődött aziránt, miként reagáltak a „Romanov-ügyre” az Osztrák—Magyar Monarchiában. 1904 szeptemberében a Népszava, a magyarországi Szociáldemokrata Párt lapja teijedelmes cikket közölt a jakutszki lázadásról.14 Kiszabadulása után Tyeplov az Osztrák—Magyar Monarchiába utazott. Járt Bécsben, ahol Klatschkonál vendégeskedett. Ezután Budapsten találkozott Szabó Ervinnel. Mint az orosz forradalmárokkal folytatott levelezéséből kiderül, Szabó Ervin 1902-től I. M. Peszkin és V. P. Ivansin megbízásából részt vett az illegális kiadványok Oroszországba történő eljuttatásában, amit még a múlt század utolsó éveiben megszerveztek az „Orosz szociáldemokraták külföldi szövetségé”-nek tagjai.1 s Szabó Ervin a Bécsen keresztül Svájcból érkező küldeményeket továbbította Budapestről Oroszországba. A kiadványok egy részét Románián keresztül Odesszába címezték. A másik útirány Galícián, vagyis Lvovon keresztül vezetett Oroszországba. Arról, hogy Szabó Ervin milyen jellegű feladatokat teljesített, Ivansin 1902. április 7-én Párizsban kelt leveléből értesülünk.16 A levél említést tesz Marian Konopkáról, aki az „Orosz szociáldemokraták külföldi szövetségéinek tagjaként Magyarországon tartózkodott és közvetlen kapcsolatot tartott fenn Szabó Ervinnel. Később Erdélybe utazott, ahol Brassóban, a magyar—román határon tevékenykedett. Brassóban Konopka irányította a könyvek külföldre juttatását és e célból gyakran átutazott Romániába, ahol a munkában segédkező román forradalmárokkal találkozott.17 174
