A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1977-1978
Bornemisza Lászlóné: Az olvasószolgálati osztály tájékoztató szolgálata
AZ OLVASÓSZOLGÁLATI OSZTÁLY TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLATA A tudományos- és technikai forradalom korában - napjainkban -, a- mikor a tudomány termelőerővé válik, a könyvtárak funkciója is bővül. A dokumentumok gyűjtése, megőrzése és feltárása mellett egyre inkább az olvasói, kutatói igények sokrétű és gyors kielégítésén van a hangsúly. Viták folynak arról, hogy az információk nagymennyiségű növekedése vajon információs forradalom-e /amelynek alapja a tudományok és a technika fejlődése/, vagy inkább információs infláció. /Az információnak a szükséges határokon túli növekedése./ A "gyorsuló idő", a tudományok növekvő specializálódása és az ezt kísérő rendkívül intenzív információs szükséglet következtében az információt befogadó a "bőség zavarában" szenved. Ezáltal egyre nehezebb számára a szelektálás, az eligazodás. Ez az ellentmondásos folyamat a tájékoztatási intézmények, dokumentációs központok és könyvtárak, valamint a tömegkommunikációs eszközök működésével kapcsolatos növekvő igényeket eredményezi. Ebben a közvetítő hálózatban komoly feladatot látnak el a könyvtárak és tájékoztató szolgálataik is, mert a szakterületek kutatói, de az "átlag" olvasók is mindinkább arra az intézményre támaszkodnak, amely az ismereteket akkumulálja, feltárja, rendszerezi és végül szétsugározza. "A tudományos tájékoztatásnak nincs általános modellje, minden tudományos tájékoztatási tevékenység könyvtári gyűjteményeken és szolgáltatásokon alapul...". A könyvtári szolgáltatás hasznossága pedig a felhasználótól és igényeitől függ. Ha visszapillantunk a tájékoztatás történetére, kialakulására, láthatjuk, hogy a könyvtárügy úttörői már a 19. század elején felismerték, hogy a gyakorlott és az átlagnál nagyobb műveltséggel rendelkező könyvtáros az a közvetítő szakember, akinek döntő szerepe van az írásos kultúra elterjesztésében és felhasználásában. Leopoldo della Santa: "Egy nyilvános könyvtár szervezetéről és szabályzatáról" c. tanulmányában - amely 1816-ban jelent meg Firenzében - már világosan megfogalmazta a könyvtáros feladatait és ezek között első helyen szerepelt - a katalógusismereten kívül - a kutatók irodalmi és bibliográfiai tájékoztatása. "... a felvilágosításnak olyannak kell lenni, hogy arra a kutatók kényelmesen rábízhassák magukat..." - írja a szerző. Tovább tallózva a könyvtári szakirodalomban, a Kongresszusi Könyvtárnak a könyvtárossal szemben támasztott követelményei között ezt olvashatjuk: "... az olvasók támogatása egyrészt a tájékoztatás megszerzésében, másrészt pedig könyvtár forrásainak használatában, tanulmányaik és kutatásaik közben". Könyvtárunkban már az első világháború előtt is referensz-szolgá- latnak hívták azt a tevékenységet, amelynek célja az olvasók felvilágosítása és irodalomkutatással való segítése volt. A kifejezést Braun Róbert népszerűsítette az amerikai könyvtárakról írt cikkeiben. Rózsa György: Információs forradalom, vagy "kettős Micimackó-effek- tus?" = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1976. 6. sz. 239-240. 1. O. Pinto: Tájékoztató szolgálat a közművelődési könyvtárakban. = Könyvtári Figyelő, 1958. 9. sz. 25-39. 1. 107
