A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1977-1978
Bornemisza Lászlóné: Az olvasószolgálati osztály tájékoztató szolgálata
Mint ismeretes, több kísérlet is történt a referensz definiálására. Ezek az értelmezések különbözhetnek a feladatot, a módszert, az eszközöket stb. illetően, de tudjuk, hogy különböző utakon is egy célt szolgálnak: a kutatók munkájának hatékony segítését, az olvasók könyvtári igényeinek kielégítését, problémáinak megoldását. Christian Molbech /1783-1857/ a koppenhágai Királyi Könyvtár tudományos munkatársa /később egyetemi tanár/ a referensz tevékenységnek, mint önálló munkakörnek a megvalósítását sürgeti, hangsúlyozva annak időszerűségét és fontosságát. Igazát bizonyítja az a tény is, hogy már az 1890-es években az amerikai "public library"-kben megalakultak az első önálló tájékoztató osztályok. Az utóbbi évtizedekben egyre több tanulmány jelent meg a reference- workról, elsősorban amerikai, angol és szovjet szerzők tollából, jelezvén, hogy a tájékoztatás napjaink egyik legfontosabb könyvtári szolgáltatása. Kitűnő könyvek egész sora, gazdag szakirodalom foglalkozik a tájékoztató munka módszerével, hatékonyságával és lélektanával. A hazai és külföldi szaktekintélyek hosszú névsorát lehetne felsorolni. Figyelemre méltó Walleshausen Gyula"A referensz-munka külföldi irányzatai" c. szakirodalmi szemléje. összeállítása nemcsak azért hasznos, mert áttekintést nyújt a tájékoztató munka különböző fejlődési szakaszairól, a referensz-szolgáltatási formákról stb., hanem azért is, mert cikkét bőséges bibliográfiával zárja, amely ízelitőt ad a szakirodalomból . A Fővárosi Könyvtár tájékoztató szolgálatának kialakulását, fejlődését Marót Miklós: "Könyvtárunk tájékoztató szolgálata"^ c. tanulmányában már megírta. Mint ismeretes, kezdetben az osztályozó csoport látta el a tájékoztatást is, szükség esetén írásban, szóban és tel'efo- non. Megkeresésre irodalomkutatást is végezték, bibliográfiákat készítettek. Később a forgalom növekedésével ez a csoport csak nehezen tudta ellátni a kettős feladatot, így a munkakörök szétváltak, önállósultak. Ha fellapozzuk az 1939-es évkönyvet, mär^külön-külön jelentést találunk az osztályozó és a referensz munkájáról. Az önálló tájékoztatási csoport munkáját megkönnyítette, hogy az elődei által gondosan összeállított kézikönyvtárra támaszkodhatott. Ugyanis, amikor Szabó Ervin és munkatársai hozzákezdtek egy korszerű nyilvános könyvtár megszervezéséhez, nagy gondot fordítottak a kézikönyvtár, a reference-library kialakítására és szisztematikus gyarapítására is. így joggal büszkélkedhettek a tájékoztató és az olvasóterem munkatársai, hogy "... az olvasó itt aligha fog egyetlen elavult, nem a kor színvonalán álló munkát találni..."” A központi könyvtárban hazánk első európai színvonalú társadalom- tudományi gyűjteménye alakult ki. Az állománygyarapítás ma is törekszik követni a "szabó ervini" hagyományokat. Az olvasószolgálati osztály kb. kilencezer kötetes kézikönyvtárának fejlesztése, korszerűsítése is a gyűjtőkör szem előtt tartásával és az olvasói igények figyelembevételével folyik. A tájékoztató munkatársai - egyben rendelőbizottsági tagok - körültekintően teszik meg állományfejlesztési javaslataikat. 3 4 5 6 Könyvtári Figyelő, 1968. 2-3. sz. 185-219. 1. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve 1955. Fővárosi Könyvtár Évkönyve 1939. 18., 21. 1. A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1914. Bp. 37. 1957, 1. 68-75. 1. 108
