A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976
Gálné Ballagi Ágnes: Fiatalok olvasói portréi a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Az irodalom és az olvasó viszonyának kutatásában tehát tovább akartunk lépni bizonyos igény-, szokás- és hatásmotívumok keresésével. Nem tekintettük célkitűzésnek az irodalmi mű befogadásának pszichológiai vizsgálatát, de a választás érvényesülésének és az olvasási szokásoknak összevetésével típusjegyek, tendenciák feltárását igen. Módszertani kérdések OLVASÓI TÍPUS VIZSGÁLATOK, A PORTRÉV1ZSGÁLAT ISMERTETÉSE Néhány megelőző kutatásra utalok, mielőtt a portrék készítésének módszereit ismertetném. Egyik fontos vizsgálat filozófiai kiindulású, spekulatív úton jut el egy iízléspiramishoz , amelyben lépcsőzetesen épülnek egymásra a nem olvasóktól a „vájtfülű” professzionistákig a különböző szinten olvasók. 1 A másik jelentős munka olvasmányok alapján képez csoportokat, hatalmas mintát gyűjtve egy könyvjegyzék segítségével, amelyben az olvasó aláhúzással jelzi, hogy mit olvasott és hogy ezek közül mely mű tetszett neki.2 A FSZEK jelen vizsgálatának tervezése és irányítása a módszertani osztályon történt - egy szakértői testület segítségével, s többféle módszer összeötvözésével folyt. Az olvasók portréját két kérdőíves interjú, egy — az előbbiekben említett rendszerű — könyvjegyzék és féléves olvasmányfigyelés alapján rajzoltuk meg. Az interjúk felvétele között mintegy két hónap telt el. Az első interjú, az olvasó könyvtári tagságának történetéről, a könyvtárból kölcsönzőiteken kívül az utóbbi hónapban olvasott könyvekről, olvasmányai kiválasztásának módjáról, olvasmányairól folytatott beszélgetésekről, más forrásból történő könyvbeszerzésről és a demográfiai adatokról érdeklődött. (Néhány más kérdésre is kitért, amelyeket azonban csak részben tudtunk felhasználni, ezért itt nem sorolom fel.) Ezzel egyidőben jelölték ki a könyvjegyzéket is, amely 120 művet tartalmazott alfabetikus rendben. E művek között régi és modern irodalom és lektűr arányosan keveredett egymással. A második interjú részben kontrollja, részben elmélyítése volt az elsőnek. Igények, ízlésbeli vonások és a könyvek hatásának bizonyos megnyilvánulásait kutatta és elég részletesen kitért az olvasási szokásokra is. Az olvasás elkezdésének időpontjára is kérdezett. Ebben az időszakban — egy fél évig — valamennyi kölcsönzött könyvet feljegyezték, a portréba azonban csak példa, illusztrációképpen kaptak helyet cím szerint. A teljes címmennyiség a kérdőíven említettekkel együtt egy erre a célra készült számítási kulcs segítségével százalékos átszámításra került a mű megírásának időpontja (régi irodalom -kortárs irodalom) 3 és értéke szerint. Az így nyert számszerű adatokat és a kérdőívek válaszaiból nyert információkat a könyvtárosok egy megadott vázlat alapján összegezték, s fogalmazták olvasói portrévá. A portrék sokszínűségét korlátozta, hogy e vázlat egységes szempontjaihoz ragaszkodniuk kellett azért, hogy a portrék egymással ösz- szevethetők és összegezhetők legyenek. Amíg a könyvtáros eljutott a portré megírásához, módja volt az olvasó alapos, sokirányú megismerésére. A két kérdőíves interjún kívül a folyamatos könyvkölcsönzések alkalmával is találkozhattak. 1 MIKLÓS Pál: Olvasás és értelem. (Tanulmányok.) Bp.,(1971.), Szépirod.Kiadó. 244 1. 2 GONDOS Ernő: i.m. 3 A régi irodalom csoportjába a már nem élő írókat soroltuk. 183
