A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976

Sugár Ágnes: A terézvárosi 10-es számú könyvtár 50 éves története

Az évi jelentésekben több éven át visszatérő bekezdések bizonyítják, milyen élénken foglalkoztatta a könyvtárat, könyvtárvezetést az olvasók hangulata, könyvtárhoz való kapcsolata. Az 1955. jún. 9-én kelt jelentésben pl. ez áll: „Ellenséges megnyilvánulást, türelmetlenséget, rosszindulatú megjegyzéseket állandóan észlelünk, aminek nagy részét az erős könyvhiány okozza. Türelmes meggyőzéssel és az elő­jegyzések még jobb rendszerével igyekszünk ezen segíteni. Más alantas eszközökkel is kifejezték véle­ményüket „az olvasók . Több olyan könyvet vettünk vissza, főleg történelmieket, amiben reakciós be­jegyzéseket találtunk.” Az akkori könyvtáros kollektíva visszautasította az agresszív hangot, a destruktív politikai meg­jegyzéseket. Bátran védte az alakuló szocialista művelődés és könyvtárügy kezdeményezéseit és vitázott, érvelt ennek érdekében. Egy dologban viszont nem lehetett vitázni, - a könyvállomány helyzete szánal­mas volt. Kevés volt a pénz könyvbeszerzésre és a könyvkiadás nagyon kezdetleges eredményeket tudott felmutatni. Még a legszükségesebb kötelező irodalomból és egyéb „alapművekből” sem volt elegendő példány. Rendszeresen és sok előjegyzést kellett elfogadni Hemingway, Dreiser, Hugo, Dumas műveire, amire alig volt meg a „könyvfedezet”. Hónapokig kellett várni pl. Tolsztoj: Háború és béke, Fast: Spar­tacus, Petőfi: Apostol, Wilson: Villámok között, Ehrenburg: Vihar című regényére, Ráth- Végh István könyveire. Az előjegyzések száma 300-500 között mozgott, amely a könyvhiány bizonyítéka, renge­teg többletmunka forrása, összehasonlításként egy jóval frissebb adat: 1973- ban többször leszámolták az előjegyzési lapokat, 30—38 ismeretterjesztő és 75—90 szépirodalmi műre volt előjegyzés általában. ötven év áttekintése során elkerülhetetlen az előzetesen remélt, ideális, egyenes vonalú fejlődés helyett az állandó ingadozás és ellentmondások felfedezése a könyvtári tevékenységben. A számok sem egyértelmű mutatói a fejlődésnek és eredményeknek. 1945 végén közel 3000 olvasó volt. 1954 végén már több mint 7200. Természetesen itt figyelembe kell venni, hogy abban az időben nem naptári évre szólt a beiratkozás. Ez a szám voltaképpen a bontakozó szocialista kultúrforradalom biztos mutatója, de a könyvtár nem volt felkészülve a kereslet ily rohamos gyorsaságú növekedésére. Rendszeres sorbán- állás jellemezte a szolgálatot, melyet türelmetlenség, ingerültség kísért olvasó, könyvtáros részéről egy­aránt. összefoglalva könyvhiány, könyvtároshiány és a nehézkes zártpolc- rendszer jellemezte a könyv­tári tevékenységet. Még a sajtó is felfigyelt a könyvtárra. Riportok, kisebb írások jelentek meg, melyek közül idéznék kettőt. 1956. február 28 -án a Magyar Nemzetben hosszú bekezdés foglalkozik a könyv­tárral. „А VI. kerület kulturális életében ma már igen jelentős helyet foglal el a Tanács 10. számú Szabó Ervin Könyvtára, amelynek elsőrendű feladata, hogy olvasóiból szakmájukat jól értő munkásokat, poli­tikailag fejlett, a hazához hű, szocialista erkölcsű dolgozókat neveljen. A könyvtár munkája sokirányú. A belső szakmai feladatokon kívül nevelő, szervezői és területi munkát is végeznek a könyvtár dolgozói. Előadásokat, ankétokat szerveznek, irodalmi pályázatot vezetnek, kiállításokat rendeznek. Az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a könyvtár könyvállománya. A két év előtti 33 761 kö­tettel szemben ma már 43 000 kötettel rendelkeznek, amelyből az ifjúsági irodalom csaknem 5000 kötet. Ugyancsak állandóan növekszik az olvasók száma is úgy, hogy ma már átlagosan 8000 állandó olvasóval le­het számolni. Az elmúlt évben mintegy negyedmillió könyvtári kötet fordult meg a kerületiek kezén.” Egy másik cikk a Képes Sport 1956. 9. számában jelent meg Szűcs László tollából. A képeken Pa­jor Éva és Csordás György úszók, s Matura Mihály edző sportkönyveket tanulmányoznak, jegyzetelnek az olvasóteremben, Szusza Ferenc a könyvtárvezető tanácsára szépirodalmi művet is kölcsönöz. A riport kiemeli a könyvtár érdemeit és fontos szerepét. „Ez a könyvtár is — mint annyi más Budapesten — álta­lános közművelődési könyvtár, de gyűjtőkörében fontos helyet foglal el a sport, ezért nem lepődünk meg, hogy a sok-sok ismeretlen látogató között néhány élsportolónkat is felfedezzük. A közeli Élelmiszeripari Technikumba járok — mondja Pajor Éva, kiváló fiatal úszónőnk — s gyak­ran feljövök ide, mert érdekel a sportirodalom. Valamennyi könyvtár között itt találom a legnagyobb vá­lasztékot. 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom