A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976
Sugár Ágnes: A terézvárosi 10-es számú könyvtár 50 éves története
Általában növekvő érdeklődés kísérte a könyvtár tevékenységét. Sok olvasó ismerte fel, mennyire nélkülözhetetlen tanulása, tájékozódása érdekében a könyvtár rendszeres látogatása. Számos új olvasó megszerette, otthonosnak érezte a könyvtárat. Élénken reagáltak a politikai, társadalmi jelenségekre, kérdéseikre a könyvtártól is várták és igényelték a választ. Kiemelkedő volt az ifjúsági részleg tevékenysége is. Bikácsi László né: Gyermekkönyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történetében c., 1968- ban megjelent tanulmányában üdvözli az új létesítményt 1949- ben., A lO.sz. könyvtár is kibővítette olvasószolagálatát gyermekrészleggel, mégpedig az udvari szobáját adta át erre a célra a gyermekeknek. ”ltt történtek először próbálkozások a szabadpolc rendszerrel, a kölcsönzés során 2—2 gyerek mehetett egyszerre a pult mögé válogatni. Gyakran voltak könyv- ismertetések, mesedélutánok, nyári táborokban tartott előadások, fejtörők, pl. ilyen témákról: „Kikről nevezték el а VI. kerület utcáit”, „Végvári vitézek”, „Hogyan készül a történelmi regény . Néhány rajzkiállítás a könyvtáron kívül,többek között az Úttörő Központban, igen látogatott volt. A fiatal olvasók lelkesedése, könyvszeretete sok vonatkozásban megnyilvánult. Szívesen és sokan látogatták az egyes műsorokat, órákat töltöttek a könyvtárban, nézegetve a képeskönyveket, új könyveket. Aktivisták működtek, akik az: olvasószervezésben, mesedélutánok előkészítésében és a kölcsönzésben nagyon ügyesen segítettek. Másképp nem is győzte volna a gyermekkönyvtáros a sokrétű munka lebonyolítását. Évekig volt a gyermekkönyvtárban aktíva Pór Péter irodalomtörténész, Bojtár Endre fordító, Rózsahegyi György karikatúrista, HackiTamás,az Ex Antiquis együttes vezetője. Az ötvenes évek első felében a részleget Szász Eta vezette, hozzáértéssel, lelkesen, ötletei, az olvasás megszerettetése érdekében alkalmazott módszerei kifogyhatatlanok voltak. Az említett időszakban komoly harcot kellett vívni a gyermekrészlegek fontosságának elismertetéséért, a gyermekek jogos igényeinek teljesítéséért. Nem volt könnyű feladat az ifjúsági könyvek nagyobb arányú beszerzésére a megfelelő összeg biztosítása sem. A serdülőknek való könyvek kölcsönzése a gyermekrészlegben, gyermek-kézikönyvtár létesítése, speciális, gyermekeknek szánt katalógus szerkesztése, szinte megoldhatatlan volt. A munkaerő biztosításáról úja Bikácsi Lászlóné említett tanulmányában: „Kevés létszámmal dolgozó kerületi könyvtárakban a gyermekkönyvtári munkára már nem jutott elég idő. Még az olyan nagy könyvtárakban sem áldoztak egy munkaerőt a gyermekkönyvtári munkára, ahol hét vagy nyolc dolgozó volt, a gyermekek pedig az összolvasó létszám negyedrészét tették ki.” A felnőtt-és gyermekkönyvtár eredményes munkáját bizonyítja mindezek ellenére a nehezen és fokozatosan kiépített jó kapcsolat olvasó és könyvtáros között. Ha rövid ideig is, de eredményesen működött az Olvasótanács, melynek keretében javaslatokat gyűjtöttek a szerzeményezésre, a rendezvények programjára vonatkozólag. Néhány szakember bevonásával szakirodalom beszerzésére és kivonására kaptak szakvéleményt. Jelentős olvasói, könyvtárosi összefogás eredménye volt pl. az 1952. évi Olympia végigizgulása. Volt kollektív rádióhallgatás, rendszeres faliújság-szerkesztés, a napi eredmények regisztrálása és egy nagyszabású sportkiállítás, eredeti fotók, sporteszközök, serlegek stb. felhasználásával. Ezen eredmények mellett érdemes felvázolni, hogyan nyilvánult meg az 1957- ig terjedő időszak politikai, kultúrpolitikai arculata a 10- es könyvtárban az olvasó-könyvtáros kapcsolatban. A 10-es fiók vezetésével 1950- ben megbízott és tisztségét 1957-ig betöltő Irányi Lujza könyvtárvezető és néhány könyvtáros szóbeli közlése szerűit és a jelentések alapján körvonalazódott néhány olyan negatív jelenség is, amely hátráltatta, zavarta a könyvtári munkát, csökkentette a nevelő- szervező tevékenység hatékonyságát. Akadtak olyan olvasók, akik nyílt politikai szembenállást tanúsítottak a könyvtárral, mint közintézménnyel szemben. Zavaró, provokatív megjegyzéseket tettek a politikai, gazdasági és kulturális intézkedésekre. Egyesek élesen kritizálták a könyvkiadást is, kevésnek tartották a választékot, ugyanakkor az új könyvek közül számosat szinte bojkottáltak. A szovjet, az új magyar szerzők közül nem egyet lekicsinylőén elutasítottak, követelték, hiányolták a könyvtár állományából számos régi szerző, ponyva és detektívregény-író művét. 101
