A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1974-1976
Sugár Ágnes: A terézvárosi 10-es számú könyvtár 50 éves története
rat otthonossá tenni és fogadni az olvasókat. Januárban már 11 napot kölcsönöztek. Februártól kezdve a fiók teljes üzemben volt, a forgalom napról napra emelkedett. A fiók helyiségei belövések folytán csupán kisebb sérüléseket szenvedtek, de a Fővárosi Könyvtár 1947-es Évkönyve szerint és személyes beszélgetések alapján tudjuk, hogy „abútorzat jó része összetörött. Hogy a kölcsönzést mégis lebonyolíthassuk, úgy oldottuk meg a kérdést, hogy a kölcsönző apparátussal bevonultunk az olvasóterem udvari helyiségébe, az ott elhelyezhető polcokra és asztalokra áthoztunk a raktárból annyi könyvet, amennyihez hozzáférhettünk és amennyit el tudtunk helyezni. Ezt a könyvanyagot azután a raktárból fokozatosan frissítettük fel és cserélgettük ki mindaddig, amíg 1945. szeptember 1- én végre helyrehozhattuk az utcai helyiségeket. A helyreállítás és kitakarítás óriási munkáját a fiók altisztje, Czeiner Teréz végezte el, minden segítség nélkül. Sajnos, ezzel még nem tudtunk lehetőséget teremteni a fiók munkájának zavartalan menetére, mert az augusztusi létszámcsökkentés ezt a fiókot is erősen érintette. A júliusi zárvatar- tás után augusztusban a fiókot újra be kellett zárnunk és csak szepember 2- án tudtunk a kölcsönzéssel újra megindulni, most már a teljesen rendbehozott utcai helyiségekben. Az olvasóterem azonban — minthogy oda külön tisztviselőt állítani nem tudtunk — mai napig is zárva van.” IV. A FELSZABADULÁST KÖVETŐ ÉVTIZED 1945-1956 Az 1945-46- os év a bútorok, a kályhák, a könyvállomány javítása jegyében telt el. Csökkentett létszám, tüzelőhiány, az olvasóterem rendszertelen nyitvatartása akadályozta a könyvtárosi és olvasószervezési munkát. A régi olvasók ellátása mellett újak felkutatása, bekapcsolása a rendszeres művelődés áramkörébe csak a későbbi évek eredménye. A felszabadulás felett érzett öröm, a munka megkezdése és a rombadőlt üzemek, otthonok helyreállítása foglalta el az emberek gondolataiban a fő helyet. Az új szellemű könyvtárpolitika egyik fontos fázisa volt a könyvtárban az állomány megtisztítása a fasiszta művektől. Az állomány megtisztítása és összetételének változtatása mellett új alapokra kellett helyezni a könyvtári propagandamunkát:, a könyvtárosképzést és a könyvtári munkafolyamatok tartalmi, módszertani követelményeit. Fontos és érdekes könyvtári feladatnak tekintették a propaganda-agitációs tevékenységet, de kezdettől napjainkig erre úgyszólván úgy kellett ellopni az időt. Tudták, hogy a „kifelé tekintés,'' tevékenységük szerves részét képezi és a kerület jobb megismerését is szolgálja, de erre az idő biztosítása heroikus feladat. Ezzel összefüggésben egy másik probléma jelentkezett: a kulturális és oktatási intézményekkel való együttműködés. Az ötvenes évek számos feladata — mint például az üzemek patronálása könyvtári és kulturális vonatkozásban, békegyűléseken, tanácstagi beszámolókon való részvétel, munkásszállások látogatása - módszerét és hatékonyságát tekintve, a mai szemmel és gazdagabb tapasztalatok birtokában, kezdetlegesnek tekinthető. Ennek ellenére a könyvtár vonzerejét, szerepének, értékeinek megismerését elősegítette. Uj beiratkozások, sikeres rendezvények, könyvkiállítások jelezték e törekvések útját. 1952-ben pl. vitaest volt a Bajza utcai leányiskolában az Ifjúsági Színház művészeivel. A vitaesten Hegedűs Géza tartott előadást Gárdonyi Géza Egri csillagok c. regényéről és annak színpadi változatáról. 1953- ban a Kölcsey gimnáziumban Cyrano de Bergerac-ankét volt, Gyergyai Albert irodalomtörténész és Egri István színművész közreműködésével. Nagyszabású műsor volt a VI. kerület történetéről, melyen vetítés, vers és prózai művek előadása is szerepelt. Az írók Boltjában is rendeztek számos előadást, igen jól sikerült pl. Závodszky Zoltán dalestje, Rideg Sándor, Barabás Tibor irodalmi előadása. 100
