A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Halottaink
Könyvtárunkban 1960 óta dolgozott. Először a Propaganda Osztály munkatársaként több ajánló albumot készített. Ezek között volt a „Szállj költemény” a mai magyar költőkről, amely mintegy megvetette alapját későbbi, — már a Bibliográfiai Osztályon készült — tíz kötetre tervezett „Mai magyar költők” c. bibliográfiai sorozatának, a legjelentősebb élő magyar költők életművét összegezendő. Sajnos csak nyolc készült el. Életében a Fodor József, Simon István, Garai Gábor, Benjámin László, Juhász Ferenc műveiről szólók jelentek meg, kéziratban várja a kiadást a Nagy Lászlót, Vas Istvánt, és Illyés Gyulát bemutató kötet. Több irodalomtörténeti értékű bibliográfiát szerkesztett a hazai és a külföldi szocialista és antifasiszta irodalom köréből (Andersen Nexő, Illés Béla, Nagy Lajos, Radnóti Miklós, 8 magyar mártírköltő.) Mindemellett ő volt a Könyvtári Híradó, könyvtárunk kéthavonta megjelenő lapjának a szerkesztője is és ezt a munkát ugyanolyan ügyszeretettel végezte, mint a bibliográfiák összeállítását. Tevékenységét a pontosság, körültekintés és nagy műgond jellemezte. 1944-ben még Romániában belépett a Kommunista Pártba, majd itthon az MKP, az MDP, illetve az MSZMP tagja volt, s írói eszközeivel a szocializmus ügyét szolgálta. Emlékét megőrizzük. VÉKONY ISTVÂNNÉ LÓ BÁNT MARGIT 1909-1972 1938-ban került a 9-es könyvtárba, mint takarítónő, raktárkezelő, még első férje, Simon Imre révén, aki fűtő volt ugyanitt. (Elesett a második világháború elején.) ő maga 1964-ig nyugdíjba vonulásáig dolgozott ott, kollégái csupa szív, becsületes embernek, szorgalmas munkaerőnek ismerték. Tisztelettel őrizzük emlékét. WIENER JÓZSEFNÉ LICHTMANN ILMA 1909-1972 Azok közé tartozott, akiknek a felszabadulás valóban „sorsfordulót” jelentett. 1945- ben belépett a pártba, s két gyermeke nevelése mellett minden szabadidejét társadalmi munkára fordította. Különféle kulturális szakiskolákba járt, ezek elvégzése után maga is bekapcsolódott az oktatói munkába. 1949 —1950-ig a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályának óradíjas oktatási munkatársa volt. 1951-ben került a Szabó Ervin Könyvtárba, és mint a rákospalotai könyvtár vezetője dolgozott. Törekvése az volt, hogy a könyvtár a peremkerület kultúrcentruma legyen. Eredményes munkájának jutalmaként 1954-ben megkapta a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Ezekben az években végezte el levelező hallgatóként a Pedagógiai Főiskola könyvtáros szakát. 1959-től nyugdíjazásáig, 1965-ig a 20-as könyvtár vezetője volt, örök fiatal, minden újért lelkesedő, munkaszerető ember. Rajongott a zenéért, a könyvért, a szépért. Ezt a szeretetet akarta átadni környezetének. Végtelen szeretettel ragaszkodott családjához, ra jongással szerette lányait, unokáit, édesanyját. De munkatársai életét, életútját is saját ügyének tekintette. Szellemi frissességét mutatta, hogy nyugdíjas évei alatt is rendszeresen visszajárt a könyvismertetésekre, aggódva, szeretettel érdeklődött mindenről, ami a könyvtárban történt. 59
