A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
M. Vásárhelyi Edit - Varsányi Lívia - Bakó Jánosné - Jancsovics Klára: Az óbudai 8-as számú könyvtár 50 éves története
Figyelemreméltó, hogy a 3652 olvasó közül: Felnőtt munkás: 578, Tanonc: 196. Összesen: 774. Értelmiségi összesen: 842. Ebből: tanszemélyzet:257, közigazgatási: 147, alkalmazott: 122, egyéb tisztviselő: 97, műszaki értelmiségi: 90, egyéb: 129. Tanuló: 1206. Iparos: 405, kereskedő: 135, katona: 34, rendőr: 70. 1950 december 31-én a kölcsönzőknél levő kötetek száma: 92 128 felnőtt könyv+ 31 739 ifjúsági könyv = 123 867 kötet. A tanácsok megalakulásával a közművelődési könyvtári hálózat fokozatosan az egyes kerületi tanácsok felügyelete alá került. A 161/278/1950. számú, 1950 december 7-i keltezésű tanácsi rendelkezés a kerületi tanácsok hatáskörébe utalta a fiókkönyvtárakat, személyzeti és gazdasági költségvetésük 1951-ben a tanácsok költségvetésében szerepelt. Ilyen módon a fiókok politikai irányítása mellett a személyzeti- és pénzügyek intézése is a népművelési osztályok feladatává vált. A személyzet alkalmazása ill. és elbocsátásakor azonban meg kellett hallgatniok a központi módszertani osztály véleményét. 1950 végéig a Központ és a kerületi fiókhálózat egy igazgatási egységet képezett. Központilag történt a szerzeményezés, a könyvellátás és a személyzeti és gazdasági ügyek intézése. A Központ irányította a fiókok propagandamunkáját, a könyvtárosok oktatását, az új fiókok létesítését. 1950 végén a hálózatot decentralizálták. A kulturális és politikai irányítás mellett először a személyzeti és gazdasági ügyek kerültek át a tanácsokhoz. A következő szakaszban a fiókkönyvtárak önállóan szerezték be a könyveket, de a módszertani és szakmai irányítás a központi módszertani osztály feladata maradt. Ugyancsak a Központ hatáskörébe tartozott egy kis létszámú ún. „repülős” brigád, ennek tagjai betegség, szabadság stb. esetében helyettesítettek a fiókokban. Az 1950 december 7-i decentralizáló rendelkezéssel egy fontos időszak végére értünk, a fiókok ekkor kettős irányítás alá kerültek. Az 1945 —50-es periódust áttekintve megállapíthatjuk, hogy a kerületi közművelődési könyvtárak ebben az időszakban — szoros kapcsolatba kerülve a mindennapi élettel — rengeteg értékes tapasztalatot szereztek és könyvet adtak olyan rétegek kezébe, amelyek addig teljesen kívül állottak a kultúra és a könyvtárak hatósugarán. IY. írók a könyvtárban Az óbudai könyvtár történetének első huszonegy évéről szólva érdemes külön megemlékeznünk két nagynevű író-olvasójáról: Krúdy Gyuláról és Gelléri Andor Endréről. Krúdy Gyula — mint tudjuk — 1930 május 28-án költözött át családjával a Margitszigetről Óbudára, a Templom utca 15. sz. alatti szerény kis lakásba. Életének utolsó éveit töltötte itt a Szindbád-mesék nagy álmodója, a könyv és az írás szerelmese. Járta a régi utcákat, amelyek „összehúzzák magukat, mint a kegyetlen országúti szélben a vándor- legény”, figyelte „a félig földbesüllyedt kapukat, a talajhoz közelgő kéménylyukakat, a szélragadta kalap módjára földreszállott háztetőket” és talán eszébe jutott nyírségi ifjúsága, első könyvtári élményei a Nyírségi Kaszinó könyvtárában, ahol hetente kétszer cseréltek könyvet, este 6 — 7 óra között, egy kézi gyertyatartó világossága mellett. így vezetett el útja a Templom utca közelében levő óbudai könyvtárba, melynek a halála előtti években beiratkozott olvasója volt. Fennmaradt olvasójegye és könyvtári olvasófüzete, melybe sajátkezűleg jegyezte be a kért könyveket. Ezeket leggyakrabban kislánya, Zsuzsika hozta-vitte számára. 1933 május 12-én halt meg sok testi-lelki nyomorúság után Krúdy Gyula, aki „egy korban, mikor a betű teljesen megbukott, tántoríthatatlan tisztaságú művész tudott maradni.” 88
