A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
M. Vásárhelyi Edit - Varsányi Lívia - Bakó Jánosné - Jancsovics Klára: Az óbudai 8-as számú könyvtár 50 éves története
Az övénél tragikusabb életsors jutott osztályrészül a könyvtár másik nagy írójának, Gelléri Andor Endrének. Gelléri Óbudán született 1907-ben, egész életét itt töltötte. Könyvtári tagsága a huszas évek vége felé kezdődött, az akkori fiókvezető, Görgényi Ottó, valamint Pender Ferenc könyvtáros jól emlékeznek a lelkes olvasóra. Korai műveiből (Nagy- mosóda, 1931, Szomjas inasok, 1933.) dedikált példányokat is adott a könyvtár vezetőjének. Ezek a példányok 1946-ban a Könyvtár központjába kerültek. Idézzünk itt pár sort Gelléri önéletrajzi művéből: ,,. .Milyen régi, milyen szomjas vágyam, hogy otthoni könyvtáram legyen! Hogy dúskálhassak a könyvekben, és hangulatom szerint kóstolgatva őket, azt választhassam ki, amire éppen kedvem van. Ne a városi könyvtár zsarnoki szeszélyeire legyek bízva, hogy mikor, mihez juthatok hozzá: kelljen kivárnom a két napot egyik kölcsönzéstől a másikig. S csak akkor cserélhessek!” Gellérit 1945-ben pusztította el a fasizmus Németországban, a könyvek szeretete sírjáig elkísérte. Kutatásaink során nem sikerült tényszerű adatokat szereznünk, de alig kételkedhetünk benne, hogy Hollós Korvin Lajos is a könyvtár olvasóinak sorába tartozott. Hollós Korvin 1905-ben született Óbudán és a harmincas évek derekáig élt itt. Óbudai szülőhazáját nemcsak az „Óbudai búcsú”-ban örökítette meg, hanem számos szállal kötődött hozzá még elköltözése után is. Tudjuk, hogy szoros kapcsolatot tartott fenn a Selmeci utcai Munkásotthonnal, ahol számos előadást tartott. Nehéz elképzelni, hogy fiatal éveiben ne találta volna meg az utat az óbudai könyvtárhoz. A felszabadulás után 1946 nyarán az óbudai könyvtárban dolgozott Bárány Tamás is. Bár csak rövid időt töltött itt, 1969-ben megjelent novelláskötetében (Téves kapcsolás) külön kis elbeszélésben foglalkozott az óbudai könyvtárral és az ott szerzett könyvtárosi tapasztalatokkal. írása nyomán megismerkedünk az öreg nénivel, aki egy rekkenő augusztus végi napon beállít a könyvtárba és csak tologatja vissza a jobbnál jobb klasszikus könyveket, mert „egyik sem elég vastag és egyik sem elég szerelmes.” A felszabadulás utáni években az irodalmi előadások és író-olvasó találkozók keretében az óbudai könyvtár még számos írónkkal került közelebbi kapcsolatba. Y. A kerületi tanács hatáskörében (1951 — 1956) Ebben a hatéves időszakban a könyvtár tevékenységét, körülményeit túlnyomórészt a kerületi Tanács szervezetében elfoglalt helye határozta meg. Az 1951. január 1-én hatályba lépő rendelkezés szerint a működés személyi és anyagi feltételeit a Tanácsnak kellett biztosítania, amely felelős volt a könyvtári munka politikai irányításáért is, különös tekintettel annak a kerületben betöltött szerepére. A fiókkönyvtárak szakmai — könyv- beszerzésük elvi — irányítása továbbra is a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjának hatáskörében maradt. A kettős irányítási rendszeren alapuló jogviszony számos problémát, ellentmondást hozott felszínre, amit csak a könyvtárosok és tanácsi dolgozók között kialakuló elvtársi, baráti kapcsolat volt. képes feloldani. Ez jellemző a 8-as könyvtár akkori helyzetére is. 1951 első felében a Tanács Népművelési Csoportja mellett Könyvtári Albizottság alakult. Tagjai a társadalmi szervezetek képviselői, pedagógusok, könyvtárosok voltak. A 8-as könyvtárból az akkori vezető, Oszoly Kálmánná vett részt a bizottság munkájában. Az egyetlen fennmaradt — 1951. december 7-én kelt — jegyzőkönyv tanúsága szerint az albizottság tagjai a következőkről tárgyaltak: könyvállomások létesítése, az olvasó-aktívák munkájának értékelése, olvasószervezés a Ír morzsolódás csökkentésére, új olvasók megnyerésére. Jellemző az akkori viszonyokra, l ogy a könyvtárvezető az albizottság tagjainak segítségével próbált egy kölcsönzőasztalt szere zni az ifjúsági részleg számára, amit végül 89
