A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez
[Dátum nélkül, 1904 febr.] ,, Mélyen tisztelt Igazgató Úr, engedje meg, hogy mindenekelőtt megköszönjem a kitüntető jóakaratot, amely ma vett levelében is kifejezésre jut, hogy súlyos aggályai dacára is engem szándékozik akönyvtárosi állásra javaslatba hozni. De köszönetét kell mondanom azért is, hogy Igazgató Úr előre is biztosít arról, hogy tudományos nézeteim kifejtésében akadályozni nem fog. Magyarországon a liberalitás ez irányban nem nagy és így kétszeresen tudom ez álláspontnak erkölcsi magasságát megbecsülni. Ami Igazgató Úrnak esetleges jövő praktikus politikai működésemre vonatkozó aggályait illeti, szabadjon Nietzschenek egy mondását magamra alkalmaznom. Némely ember — mondja Nietzsche — csak azért lett összeesküvővé, mert suttogó beszédre alkalmas hangja volt. Megfordítva áll ez a mondás rám is. Lehet, hogyha éreznék magamban képességet a fórumon való szereplésre, akkor élne bennem a vágy is, hogy ezen tehetségemet érvényesítsem. De mivel úgy érzem, hogy teljesen híjával vagyok mindannak, ami a tömegek politikai vezérévé, agitátorrá képesíthetne, meg vagyok győződve, hogy mélyen tisztelt Igazgató Úr nem fog abba a helyzetbe kerülni, hogy e tekintetben mulasztást vethessenek szemére. A szocializmus szolgálatára irányuló vágyaim egyelőre kimerülnek abban a munkában, amelyet ezen mozgalom tudományos vizsgálatának szentelek. Ezért pedig, azt hiszem, helyt állhatok és helyt állhat mindenki, aki nem egyenesen reakciós, még akkor is, ha közhivatalnok. Remélem, hogy mélyen tisztelt Igazgató Urat ezen kijelentésem teljesen megnyugtatja és vagyok...” Érdemes emlékeztetni arra, hogy Szabó Ervin teljes őszinteséggel hivatkozhatott a nyilvános szónoki szereplésre való alkalmatlanságáról. Több kortárs jellemzése szerint hangja valóban erőtlen, rekedtes volt. A valóságnak megfelelően írhatta le azt is, hogy ,,a szocializmus szolgálatára irányuló vágyai egyelőre kimerülnek” a mozgalom tudományos vizsgálatában. Hogy az ekkor programba vett és a magyarországi munkásmozgalom fejlődése szempontjából mérföldkövet jelentő Marx-Engels válogatás 1. kötetének anyaggyűjtése, szerkesztése, kommentárjainak írása nemcsak elvont elméleti tevékenység volt, erről nem volt köteles nyilatkozni. Arról sem, hogy elméleti munkásságát olyan, a széles munkástömegekhez szóló kiadványokban hasznosítja, mint a szociáldemokrata párt általa szerkesztett márciusi, májusi emléklapjai, Népszava-naptárai, emellett forradalmi hangvételű, mozgósító erejű röpiratokat is ír, mint ezt a budapesti villamosvasúti alkalmazottak sztrájkja alkalmából tette, vagy a fentebb már említett 1902-es nemzetközi diákkongresszus előkészítése idején. A lovagiasság szabályainak tehát mindkét fél eleget tett, Körösy ezek után írásos dokumentumra hivatkozva utasíthatta vissza azon jobboldali városi politikusok kifogásait, akik ellenezték Szabó Ervin alkalmazását. Körösy magatartásának megértéséhez talán hozzásegít, ha utalunk pályafutására. Korán elárvult, önerejéből az érettségi megszerzéséig juthatott el. Bár anyagiak híján az egyetemre csak önkéntes hallgatóként járt be, professzorai felfigyeltek ragyogó tehetségére, egyengették tudományos pályafutását és 1869 végén a városi statisztikai hivatalhoz való kinevezését. 1870-ben ő alapította a Fővárosi Statisztikai Hivatalt, amelyet 1906-ban bekövetkezett haláláig vezetett. A statisztika és a demográfia területén elért világraszóló tudományos felfedezéseivel csakhamar nemzetközi elismerésre tett szert. Philadelphiától, Nizsnij Novgorodig seregnyi egyetem, akadémia, tudományos társaság választotta őt tiszteleti tagjává, a legmagasabb külföldi kitüntetésekkel halmozták el, míg végre Magyar- országon is elismerték, az Akadémia tagja, egyetemi tanár lett. Anyagilag is „a tehetős polgárok” sorába emelkedett. Addig azonban kemény harcot kellett folytatnia nem utolsó 74
