A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Remete László: Elfeledett kéziratos források Szabó Ervin munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységéhez
Ne vegyétek zokon kollégák, hogy nem nevezzük meg magunkat. Az alább következő fejtegetések elfogadhatóvá fogják tenni eljárásunkat, ti magatok fogtok névtelenségünkre mentséget találni. Ha rövid idővel, kb. egy évvel ezelőtt egy kiérdemesült magyar államférfi úgy érezte, hogy egy külföldi folyóiratban kell nyilatkoznia, mert a magyar kormány politikai türelmetlensége és brutalitása arra kényszeríti őt, hogy politikai cikkeit névmegjelölés nélkül jelentesse meg, mit várhatunk mi, fiatal diákok, akik sem a kor tiszteletét, sem hatalmas pártfogók támogatását nem tudjuk igénybe venni. Könnyű fegyverzetben állunk csatába, egyetlen fegyverünk az igazság, az igazságosság a pajzsunk. Ha megneveznénk magunkat, ezek a fegyverek kevésnek bizonyulnának, hogy az uralkodó körök kilátásba helyezett ítéletét: az üldöztetést, börtönt, szegénységet és társadalmi megbélyegzést elhárítsák rólunk. Mindezek után nem fogjátok kérdezni többé, hogy tulajdonképpen miért kérünk szót! Meg fogjátok érteni azt a fizikai és erkölcsi undort amit érzünk, amikor tudjuk, hogy éppen azok az urak képviselnek bennünket! Meg fogjátok érteni: az igazság utáni leküzdhetetlen vágy hajt bennünket, hogy világgá kiáltsuk: ezeknek az uraknak nincs joguk a magyar diákság, még kevésbé a magyar nép, vagy Magyarország és lakossága nevében beszélni! Igazságszeretetünk nem tűri, hogy a hazugság és képmutatás a végtelenségig fokozódjék. A tisztelet és szeretet, amellyel valamennyi más országból érkezett kollégánknak adózunk késztet bennünket arra, hogy távol tartsuk tőletek az erkölcsi szennyet, amivel honfitársaink évek óta fejeteket és sziveteket meg akarják tölteni. Ezeket az urakat végre egyszer alaposan meg kell ismernetek, hogy abban a bánásmódban legyen részük, amit már régóta megérdemeltek. Hogy akarjuk ezt megvalósítani ? Be fogjuk nektek cáfolhatatlan dátumokkal, tényekkel bizonyítani, hogy. . .” A „beszéd” szövege a 9. jegyzetlapon mondat közepén maradt abba. Ugyanezen lap verzóján Szabó Ervin néhány osztási, illetve arányműveletet készített. A számok egy részét viszontlátjuk két évvel később nyomtatásban is kiadott azonos tárgyú és az 1902-ben Budapestre tervezett, de az utolsó pillanatban a magyar hatóságok által betiltott diákkongresszusnak szánt „Die ungarische Freiheit” (A magyar szabadság) c. röpirat 20. oldalán: az 1848-as forradalommal kapcsolatosan állította szembe itt a papírlapon már szerepelt 11 000 000-t, Magyarország akkori lakosságának számát a mellé írt 700 000-rel, azzal a töredékkel, amely 1848-ban az alkotmányos jogokban ténylegesen részesült. Feltehető, hogy az 1900-as kézirat utolsó, megszakadt mondatában ígért tények elemzését és kidolgozását akkor nem végezte el, tehát írása eredetileg is befejezetlen volt, abból az idők folyamán nem kallódott el semmi, az elkészült részt pedig felhasználta az 1902-es röpirat kidolgozásához. Ez utóbbi kidolgozott művét, a „Die ungarische Freiheit” című csaknem 20 oldalas névtelen röpiratát már régóta számon tartja történetírásunk. Elsőként Tömörv Márta ismertette részletesen a Századok c. folyóirat 1958-as évfolyamában „Szabó Ervin röpirata a nemzetiségi kérdésről (1902)” címen. Az 1902-es röpirat teljes magyar fordítását a látván György szerkesztette „Szabó Ervin válogatott írásai” (Kossuth Kiadó 1958.) című kötet hozta „A magyar szabadság” címen és azóta több más történeti munkában idézték. Az anonim szerző kilétét legelőször Szabó Ervin 1918 szeptember 30-i halálának másnapján az osztrák szociáldemokrata párt napilapja, az Arbeiterzeitung tárta fel, amikor az elhunyt Szabó Ervin érdemeit méltatva külön kiemelte a „Die ungarische Freiheit” című 1902-es művét, mint amely nemzetközi feltűnést keltett a maga idején. A fent bemutatott 1900-as töredéket az 1902-es kiadvány magjának, első befejezetlen konceptusának is tekinthetjük az alapgondolat azonossága folytán. * 5 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve XVI. 1972 — 73. 65
