A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973

Vándor Katalin: Az olvasók lemorzsolódásának okai a 9. sz. kerületi könyvtárban

AZ OLVASÓK LEMORZSOLÓDÁSÁNAK OKAI A 9. SZ. KERÜLETI KÖNYVTÁRBAN

I. A vizsgálat előzményei

Művelődéspolitikánk alapvető céljai közétartozik a szabadidő kulturált eltöltésének elősegítése. Ennek egyik legfontosabb lehetősége a rendszeres olvasás. Az önművelés és továbbképzés jelentős részben szintén a könyvek segítségével valósulhat meg maradéktalanul. A könyvtár feladata tehát, hogy a meglevő olvasási igényt feltétlenül kielégítse, illetve állandóan fokozza és magasabb színvonalra emelje. Nem elhanyagolható probléma ezért a közművelődési könyvtárakban az olvasók lemorzsolódása. A lemorzsolódás mértéke könyvtáranként változó. Függ a könyvtárak adottságaitól és lehetőségeitől, az állomány minőségétől és mennyiségétől, az olvasókkal való foglalkozás intenzitásától, valamint a könyvtári környezet lakosságának összetételétől, életmódjától, fluktuálódásától és könyvtári igényeitől A jelenség túlnő azon a kérdésen, hogy az olvasó az adott könyvtárban olvas e — vagy máshol. Ezzel kapcsolatban a legjelentősebb probléma az, hogy kialakult-e rendszeres olvasási szokása, (olvas-e más könyvtárban, vásárol-e könyvet stb.) vagy pedig az adott könyvtárban olyan negatív behatás érte, hogy más könyvtárban sem próbál aktivizálódni, illetve „elment a kedve” az olvasástól.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban e témával kapcsolatban több felmérés készült. Polónyi Péter 1966-ban készítette el vizsgálatát, bővebben elemezve a 37. számú kerületi könyvtár adatait.1 Megállapította, hogy a lemorzsolódás könyvtáranként változó. Ennek döntő oka:,,a könyvtárak belső, objektív és szubjektív komponenseiben keresendő (állományösszetétel, szakmai felkészültség, olvasókkal való bánnitudás stb. . .).” Szerinte a jobb munkát akadályozza, hogy ,,. . .nincs olyan mutatórendszerünk, amely a teljesítmények reális, objektív kritériumok alapján, egzakt módon történő értékelését lehetővé tenné.” Feltevése, hogy „a lemorzsolódó olvasók körülbelül 25%-ot megközelítő részének — sok esetben nem is tudatosított, s még kevésbé bevallott — csalódottsága, olyan élményhiányra vagy éppenséggel negatív élményre vezethető vissza, amelyek:

a — nem kielégítő könyvállományunkból — hibás szerzeményezési gyakorlatunkból —

b — olvasószolgálati munkánk balfogásaiból, mulasztásaiból következnek —. Javaslatai: olyan „mutató, s egyben minősítő rendszer bevezetése, amely a könyvtári munka hatékonyságának mérését, teljesítményeink reális értékelését teszi lehetővé.” A „jobb eredmények elérését az anyagi ösztönzés (premizálás) eszközeivel is elő kell segíteni.” „A lemorzsolódás évenként, könyvtáranként, és olvasókategóriánként erősen különböző mértékének, a jelenség okainak, a folyamat tendenciájának pontos megismerése céljából alaposan kidolgozott program és metodika szerint többirányú vizsgálatot kell folytatni.”

1 Polónyi Péter: Az olvasók lemorzsolódásának vizsgálata. (Kézirat.)

175