A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Benkőné Bartha Ilona: A gyermekkönyvállomány alakulása egy évtized alatt
Az állományfejlesztésről 1967-ben szakmai vita folyt,1 amelyen számot adtunk a gyermekkönyvállomány mind mennyiségi, mind minőségi fejlődéséről. Ezt követően a könyvtárak megvizsgálták könyvállományukat és tudatos fejlesztéssel javították az egyes csoportok arányait, főleg társadalomtudományi, vallástörténeti, munkásmozgalmi és történelmi művekkel. Mivel a gyermekeknek kevés ilyen tárgyit művet adnak ki, a felnőttek könyvanyagából választottunk ki megfelelő könyveket. A szabadpolcra való áttérés a könyvállomány szélesebb, bővebb választékát tette szükségessé. Sajátos témacsoportok alakultak. E témacsoportok tervszerű, arányos fejlesztése megkívánja az arányok számszerinti nyilvántartását, ellenőrzését. Szabadpolcos könyvtárakban az egyenletes kihasználtságot kívántuk meg. Ezt biztosította tudniillik a könyvek szabadpolcon való elhelyezése. Itt 19 féle témacsoportra kellett felosztani az állományt. Megtörtént a gyermekkönyvállomány csoportos leltárkönyvben való nyilvántartása és folyamatos vezetése, mivel ez eddig egyetlen adatot jelentett csak a felnőtt könyvtár csoportos leltárkönyvében „Gyermek- és ifjúsági irodalom” címen. így azt sem tudhattuk, hogy mennyi ebből az ismeretterjesztő irodalom. A további tájékozódás céljából törekedni kellett a részletesebb nyilvántartásra, az állománytest teljesebb, részletesebb feltárására. 1962-től már általánossá vált a gyermekkönyvtári 19 csoportos leltárkönyv használata. A napra kész adatok segítségével figyelemmel kísérhettük az egyes állománycsoportok arányait. A csoportos leltárkönyv nem adminisztratív tevékenységet jelentett a könyvtáraknak, hanem az olvasószolgálati munka fontos segédeszköze lett. Az olvasótermi könyvállomány alapjait az 1946-ben megjelenő „Kézikönyvtár a gyermekkönyvtárakban”1 2 c. címjegyzék vetette meg. Ennek segítségével tervszerűbb, egységesebb lett a fejlesztése. 1958-ban a gyermekrészlegekben 20 — 200 kötetet jelentett a kézikönyvtári állomány, mely 1968-ra az önálló gyermekkönyvtárakban 600—800, a részlegekben 150 — 500 kötetre emelkedett. A kézikönyvtár fejlesztésével szakmai vita keretében és 1964-ben országos értekezleten foglalkoztunk és megvitattuk az ezzel kapcsolatos problémákat. Azonban szükséges még a további összetétel és kihasználtság vizsgálata. A gyermekek kézikönyvtárának felállításával egyidőben a „könyvtárosok kézikönyvtárát” is megalapoztuk. A korszerű olvasószolgálati munka szükségessé tette mindkét kézikönyvtárat. 1961-től az önálló gyermekkönyvtárak létrejötte is sürgette mind a fenti hiányosságok gyorsütemű felszámolását, mind a születő új kezdeményezések alkalmazását, további fejlesztését. A „Válogatás a felnőttek irodalmából” c. állománycsoport kialakítása és tervszerű fejlesztése is szükségessé vált, hogy megkönnyítsük az átmenetet a gyermekkönyvtárból a felnőttek könyvtárába. Ezért a még gyermekkönyvtárba járó serdülő gyermekek számára is szerzeményezünk főleg klasszikus és a mai életünket ábrázoló, felnőtteknek kiadott műveket. Állományelemzési módszerek kialakítására és folyamatos végzésére volt szükség a gyermekkönyvtárakban, mivel az állomány alakulására, egyes csoportok arányaira, a fejlesztés irányvonalának kialakítására elemző vizsgálatokkal került sor. 1958-ban 14 könyvtár végzett állományelemzést. E munkát központilag megadott útmutató segítségével egységesen végezték a könyvtárak. Ezt a módszert azóta továbbfejlesztettük. A gyermekkönyvállomány problémáival több tanulmányban, cikkben foglalkoztak pl. Bikácsi Lászlóné : Gyermekönyvtáraink néhány problémája — A könyvállomány és az 1 A könyvállomány alakulása és fejlődésének problémái hálózatunkban. 1967. (Vázlat és táblázatok a szakmai vitához.) = Kerületi Könyvtárak Osztálya irattára. 2 BIKÁCSI Lászlóné: Kézikönyvtár a gyermekkönyvtárakban. Bp. 1964. OSZK, Könyvtudományi és Módszertani Központ. 54 1. 239
