A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Remete László: A FSZEK a felszabadulás időszakában
Hamvas a továbbiakban ugyancsak Szabó Ervin vezetésének példájára hivatkozva könyvismertető és egyéb propagandisztikus előadások rendszerezését szorgalmazta, „hogy a köztudat kollektív szellemben vezethető legyen”, továbbá a szovjet irodalmat, tudományt népszerűsítő művek kiadását a Főváros Házinyomdája segítségével, valamint a nem német szellemi termékeknek röpbibliográfiákban való népszerűsítését. A könyvtárvezető (Szentkuty) 1945 június 19-i 3 1/2 oldalas reflexiójában pontról- pontra tagadta kollégája indítványainak jogosultságát és ő, aki Hamvassal ellentétben egykor Szabó Ervin mellett dolgozott, kerülte Szabó Ervin nevének említését. A német (értsd náci) könyvanyag túltengését szerinte ,,a hatalmas német könyvtermelés magyarázza”. Nem harminc, hanem 70—75 fiókra volna szüksége a könyvtárnak ,,a nyugati állapotokat figyelembe véve” —, Hcitálta túl beosztottját, de hozzátette, hogy 30-at sem lehet tervezni az adott körülmények között. A tudományos központ nemcsak a német, hanem a többi nyugati országok bibhográfiáiból is rendelt könyveket, — bizonygatta a tényekkel ellentétben, szerinte népszerű bibhográfiákat addig is „sűrűn” kiadott a könyvtár, bár hogy ezek többsége milyen célokat szolgált, arról hallgatott a válasz. Különösen meg- ütköztetőnek tartotta, hogy Hamvas „a köztudat kollektív szellemben való vezetésé”-t indítványozta, noha szerinte „az egész világ kimondhatatlan áldozatokat hozott a kollektív szellemben való vezetés letörésére”. Ez az ellenvetés nemcsak szerzőjének a pohtikai terminológiában való műveletlenségére vetett fényt, hanem arra az ismételt törekvésre is, hogy a fasizmust és az azt megsemmisítő szocializmust azonosítsa.27 Végül a megbízott vezető 1945. június 9-én kelt saját könyvtárfejlesztő programját idézve állította azt szembe a Hamvaséval. (A június 9-i dokumentum eredetije eddig nem került elő). E program a könyvtermelés pangására és a könyvpiac szegényességére hivatkozva a központ számára antiquar könyvek nagyobbméretű vásárlását javasolta és elsőként utalt a központ egy igen értékes felszabadulás utáni gyarapodására, a fóti gróf Károlyi könyvtár megszerzésére: „E lépések [ti. régi könyvek beszerzése.Szerk. megjegyzése] egyikéről — (a fóti Károlyi-könyvtár könyvei egy részének megszerzéséről) már tájékoztattam Polgármester urat s meg is nyertem ahhoz hozzájárulását.” A fiókhálózat fejlesztését illetően a június 9-i tervezet „új, állandó jellegű városi közművelődési fiókkönyvtárak alapítását a mai súlyos lakás- és üzlethelyiség-viszonyok között pillanatnyilag” nem tartotta ésszerűnek, legfeljebb „valamilyen könnyebb szállító alkalmatosság, netán egy kisebb autó” felhasználásával a kültelkekre is kijáró mozgókönyvtár létesítését. Ugyancsak a június 9-i keltezésű előterjesztés utalt a felszabadulás utáni könyvtárpolitika egyik első jelentős kezdeményezésére, mint már a végrehajtás állapotába került feladatra: villamos mozgókönyvtárak felállítására.28 (E mozgókönyvtárakkal, amelyeket ugyanez év júliusától helyeztek üzembe, a könyvtár 1945 második félévi története keretében foglalkozunk.) Az intézmény akkori vezetői még egy alkalommal beleütköztek a sokáig megtagadott Szabó Ervin nevébe július elejéig tartó működésük során és ehhez kapcsolódik talán utolsó hivatalos ténykedésük a könyvtár élén: 1945 június 25-én ugyanis Kőhalmi Béla, Pikier Blanka, Soltinó Szigeti Gabriella és ekkor már Pórné Váradi Irma is, akit a könyvtárból ugyancsak a fehér terror idején távohtottak el az 1918/1919-es forradalmak alatti magatartásáért, újabb közös előterjesztést juttattak el a polgármesterhez. Ebben felemlítették, hogy a Népszava júniusi 24-i száma szerint, a Szociáldemokrata Párt Központi Oktatási Titkársága Szabó Ervinről akarta elnevezni kézikönyvtárát. Kőhalmi és elvtársai ezt sérelmesnek találták, mert úgymond: „Azt hisszük, ha arra kerül majd sor, hogy egy intézménynek az ő nevét adják, ez csakis az ő alkotása, a Fővárosi Könyvtár lehet. Ezért arra kérjük a Polgár 27 Uo. 28 Uo. 111
