A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Remete László: A FSZEK a felszabadulás időszakában
mester Urat, szólítsa fel a Szociáldemokrata Pártot, hogy fenti tervétől álljon el és amennyiben Polgármester Úr javaslatunkat magáévá teszi, közölje a Szociáldemokrata Párttal, hogy a Fővárosi Könyvtárat akarja Szabó Ervinről elnevezni.”29 A polgármesteri XI. Ügyosztály Szentkuty-nak küldte el véleményezésre a javaslatot, aki 1945 július 11-én négysoros válaszában állásfoglalást kerülve csupán annyit jegyzett meg, hogy a főváros könyvtára nevét a főváros közgyűlésétől kapta, új nevet is csak attól kaphat. Arról ugyancsak megfeledkezett a megbízott vezető, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság alatt már egyszer hivatalosan elnyerte a Szabó Ervin nevet a könyvtár és attól minden teketória nélkül fosztották meg az ellenforradalom első hónapjában. Annyit mindenesetre sikerült elérnie az akkori vezetésnek szabályzatokra hivatkozó észrevételezésével, hogy a könyvtár elnevezésének ügye átmenetileg lekerült a napirendről. A felszabadulás tényével előállott új történelmi feltételek között azonban a régi vezetőknek az idézett dokumentumokból is kibontakozó utóvédharca csak ideig-óráig vethetett gátat a demokratikus áramlatok érvényesülésének. A mesterkedésükre tett pontot Szentkuty Pál felmentése a könyvtárvezetés alól, — mindössze két nappal azután, hogy az új elnevezés ügyében véleményt nyilvánított. A további fejlődés szempontjából elhatározó jelentőségű fordulatnak minősíthetjük, hogy kereken 26 évvel az ellenforradalom felülkerekedése után 1945 július 13-án Vas Zoltán polgármester Hajdú Henriket, a neves baloldali személyiséget állította a Fővárosi Könyvtár élére, mint megbízott igazgatót. Végigpillantva a felszabadulást követő napoktól július közepéig terjedő fejlődésen, bátran állíthatjuk, hogy az imént jellemzett retrográd kísérletek ellenére a könyvtár szerénynek látszó, de az adott feltételekhez viszonyítva mégis igen jelentős eredményeket ért el. Az 1944-ig 13 egységből állott kerületi könyvtárhálózatból ugyan az egyik, a X. kerületi 12-es számú, teljesen megsemmisült, két további fiók, (a 4-es és 5-ös) megnyitására még évekig nem gondolhattak, a budai 11-es könyvtár jövője is bizonytalan volt. A telitalálatokat kapott Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) úti 6-os könyvtárat, amely Buda felszabadulása idején ugyancsak reménytelen benyomást keltett, az év közepéig azonban nagyrészt helyreállították. Ugyanakkor már rendszeresen kölcsönzött az 1-es, a 2-es, a 3-as, 7-es, 8-as, 9-es, 10-es és a 14-es fiók. Egy ceruzával készült összesítés szerint 1945 márciusában négy működő fiók 787 kölcsönzőnek 2313 kötetet adott ki, áprilisban már 3150 kölcsönző 9421 kötetet, májusban az előbbi kétszeresét, (6104 olvasó, 18 704 kötetet), végül júniusban 8241 olvasó 28 738 kötetet kölcsönzött ki.30 Elhanyagolható mennyiségek a következő évek milliós, utóbb öt-hat millió körül járó kötetforgalmához képest, mondhatnánk ma, ha megfeledkeznénk arról, hogy a későbbi nagy eredmények csíráit képviselték. Ugyanúgy a tudományos központ fejlődésében fordulat előjeleit kell látnunk abban, hogy már az év első felében napirendre került a központ eredeti, még Szabó Ervin által kijelölt társadalomtudományi—szociológiai profilja helyreállításának kérdése is. Remete László 20 01/1945. jún. 25. A könyvtárat egyébként Szabó Ervinről 1946-ban nevezte el újból a főváros törvény- hatósági bizottsága Kálmán József szociáldemokrata bizottsági tag javaslatára. 30 Uo. 30 Irattár: 200/1945 jan. 112
