A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Remete László: A FSZEK a felszabadulás időszakában

adványában négy hozzá továbbított állástkérő iratot véleményezett. A pályázók között kommunista párttag is volt. A polgármesterhez címzett beadványban többek között ilyen megállapítások olvashatók: ,,. .. könyvtárosnak csak olyan ember való, akiben legalább az objektivitásra való törekvés megvan. Ezt pártemberekről eleve föltételezni igen nehéz, ha ugyan nem teljességgel lehetetlen. A pártember lehet kitűnő politikus... de könyv­tárosnak kiváltképpen alkalmatlan. . . Ha a tisztviselők kiválasztásában ez lett volna a legfőbb szempont a múltban, úgy sem az nem lehetett volna soha meg [sic!], hogy a Fővárosi Könyvtár egyoldalú szociológizmusban csontosodik meg, sem, hogy [mint lábjegyzete szerint 1944-ben] egy szélsőséges politikai párt propaganda eszközévé silányodik.. . ”25 [Kiemelések az eredetiben]. Mindezt olyan ember írta le 1945-ben, akinek egész tevékenységét a legmesszebbmenő politikai elfogultság jellemezte, ami persze nem mindig jelenti, hogy politikai meggyőző­désből, valamilyen elvet képviselve cselekszik valaki. Minden okunk megvan arra, hogy Szentkuty bármilyen politikai megnyilvánulásának őszinteségét kétségbevonjuk, hiszen egész pályafutását az egymást követő rendszerekhez való messzemenő alkalmazkodás jellemezte. 1945 májusában a könyvtárosok politika- mentességének követelését az új feltételek között lehetséges taktikának tartotta a bal­oldali irányzatok elhárítására. Jellemző vonása érvelésének, hogy a „megcsontosodott”- nak minősített „szociológizmus”, azaz Szabó Ervin könyvtárpolitikája és a nyilas könyv­tárpolitika közé egyenlőségjelet próbált tenni, ő, aki 1916-ban került a könyvtárba, ahol Szabó Ervin mellett a titkári teendőket töltötte be egy ideig. A Szentkuty-féle vezetés nemcsak Szabó Ervin volt munkatársainak visszatérése, a kommunista és más baloldali könyvtárosok alkalmazása, de Szabó Ervin szellemi hagya­tékának életre keltése ellen is irányult. Szabó Ervin könyvtárpolitikájának folytatását ugyanis érdekes módon nemcsak a Szentkuty által negyedszázaddal előbb elűzött tanít­ványén, hanem a Fővárosi Könyvtár egyik olyan régi munkatársa is sürgette, aki a Horthy fasizmus idején nyert alkalmazást, névszerint Hamvas Béla. Hamvas az óbudai 8-as fiók vezetését látta el a felszabadulás után és 1945 május 31-én, a jelek szerint teljesen öntevé­kenyen kétoldalas előterjesztéssel fordult a polgármesterhez, amelyben a fasiszta irányban deformált könyvtár gyökeres reorganizációját javasolta. íme néhány gondolata: „Magyarország sohasem jutott volna jelenlegi súlyos helyzetébe, ha a német befolyás háromszáz éven át nem lett volna korlátlan... A német gazdasági be­folyás megszüntetése mellett ma a legfontosabb feladat a német szellemi be­folyás likvidálása. .. Amíg ezt az orosz, angol, amerikai, francia könyvek tömeges behozatalával és terjesztésével ellensúlyozni lehet... addig se nézhetjük a hely­zetet tétlenül. A fővárosnak kultúrintézményein, főként a Fővárosi Könyvtáron keresztül oda kell hatnia, hogy ebben a nagyvonalú kultúrpolitikában nemcsak munkás, hanem kezdeményező is legyen. A Fővárosi Könyvtár múltja Szabó Ervin szelleme lehetővé, sőt parancsolóvá teszi, hogy a legszélesebb néprótegekre hatva az egészséges, józan és reális szelle­met fokozatosan érvényesítsük. A legelső feladat, hogy az eddig főként kiváltságosok számára fenntartott könyv­tári rendszeren változtatni kell. .. az eddigi 14 fiók helyett legalább 30 fiókot kell létesíteni. A második feladat: a tudományos központ, mint Szabó Ervin idejében, tűzze ki feladatul, hogy állandóan kísérje figyelemmel a társadalmi, politikai, gazdasági és szellemi életet, aktuális kérdésekre vonatkozólag adjon ki sűrűn tájékoztató bibliográfiákat. . .”.26 25 Irattár: 38/1945. május 2. 2S Irattár: 02/1946. jún. 12. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom