A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Remete László: A FSZEK a felszabadulás időszakában
A könyvtári gépezet újraindítását különösen lelassította a személyzethiány. Egy 1945 augusztusi kimutatás szerint, amely az Ideiglenes Kormányra felesküdött és az esküt nem tett alkalmazottak névsorát tartalmazta, az 1944-ben volt 143-as létszámmal szemben összehasonlítatlanul nehezebb feltételek között mindössze 107 volt a tényleges állomány, ebből ketten, névszerint Gyergyai (Szegő) Albert, a neves író és tudós, valamint Szabó Klára már a felszabadulás után kerültek a könyvtárhoz. Tizennégy régi alkalmazottat politikai okokból függesztettek fel, tizenhármán hadifogságban rekedtek, a nyilasok által elhurcolt Kelényi Béla sorsáról sem tudtak még ekkor, a többi 11 régi alkalmazott egyéb okokból (nyugdíjazás, kilépés, ismeretlen helyen tartózkodás stb.) volt távol, illetve szakadt el az intézménytől. A helyreállítás roppant feladatai megkövetelték volna, hogy a megbízott vezetők minden követ megmozgassanak a személyzeti létszám kiegészítése, sőt növelése érdekében, de ők ennek éppen ellenkezőjét tették kevéssé leplezett politikai indokokkal. Fentebb utaltunk rá, hogy alig néhány nappal Pest felszabadulása után, 1945 február 6-án adott először életjelt magáról a régi Szabó Ervin-i gárda három kiválósága, az 1919 augusztusában a könyvtárból kiüldözött, majd meghurcolt Kőhalmi Béla, Pikier Blanka és Szigeti Gabriella. Budapest új polgármesteréhez, Csorba Jánoshoz intézett beadványukban azt kérték, hogy tanácsadó testületként vonják be őket a könyvtári munkába. Vágfalvy Dezső megbízott vezető a hozzá továbbított aktát elfektette, a választ a helyébe lépett Szentkuty Pál több mint három hónapos késedelemmel a kommunista Vas Zoltán polgár- mesteri kinevezését követő napon (1945 május 17.) írta meg. Nem meglepő, hogy Kőhalmiék alkalmazásának visszautasítását indítványozta az alábbi indokolással: ,,A kissé homályos tanácsadó testület bevonása a könyvtári munkába nehezen képzelhető, hatáskör, dotáció szempontjából egyaránt. Az újra alkalmazás az elnöki ügyosztály álláspontja szerint mindaddig, míg a könyvtári státusban üresedés nincs, költségvetésileg keresztülvihetetlen. De még a jelentkezők életkora is részben túl van már az alkalmazhatóság határán. A kérdést tán méltányos nyugdíj megállapítása révén lehetne legkielegítőbben rendezni.”24 Érdemes itt felemlíteni, hogy a könyvtárvezetőnek az elnöki ügyosztályban meghúzódó hasonszőrű tisztviselők által támogatott állásfoglalása nemcsak azzal a ténnyel volt ellentmondásban, hogy a megelőző hetekben módot találtak két új könyvtáros alkalmaztatására, hanem az Ideiglenes Kormány 285/1945 számú 1945 március 15-én hozott rendeletével is, amely előírta a Tanácsköztársaság alatti magatartásuk, vagy a Horthy- fasizmus és a Szálasi rémuralom ellen kifejtett kommunista, baloldali, illetve antifasiszta tevékenységük miatt büntetett, vagy bármilyen hátrányos megkülönböztetésben részesített közalkalmazottak teljes rehabilitációját. Az elnöki ügyosztály a korrupt, de simulé- kony módorií és fasiszta múltú Szentkuty Pál ellen 1944 nyarán kétesértékű „antifasiszta magatartása” miatt hozott felfüggesztő határozatot sietve, már 1945 március 23-án hatályon kívül helyezte és a könyvtár vezetését is rábízta. Szentkuty viszont az ő esetében alkalmazott rendeletről „megfeledkezve” sikeresen hárította el az általa 1919 augusztusában kiüldözött Kőhalmiék rehabilitációját, illetve visszahelyezését a könyvtárhoz, mert az ő vezetése alatt nem esett többé szó Kőhalmiék visszavételéről. Miután Kőhalmiék február 6-i javaslatát már a kommunista Vas Zoltán polgármestersége idején véleményezte, óvakodott attól, hogy itt politikai érvekkel hadakozzon, sőt „a kérdés legkielégítőbb rendezése’’-ként az egykori áldozataival szembeni mély „humanizmusának” adta tanújelét, amikor „méltányos nyugdíj” megállapítását javasolta. Egy másik hasonló természetű előterjesztésében, amelyet még Vas Zoltán polgár- mesteri kinevezése előtt készített, sokkal leplezetlenebbtil foglalt állást a baloldali gondolkodású könyvtárosok felvétele ellen. Az 1945 május 2-án készült három és féloldalas be24 Irattár: Személyi iratok. Kőhalmi Béla iratai. 109
