A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

Marót Miklós - Szalai Ágnes: Tervek, gondok és megoldások zenei könyvtárunk felállításánál

2. Céljainkat szem előtt tartva láttunk hozzá legelső feladatként a könyvtár gyűjtő­körének kialakításához. A nyilvános zenei könyvtárak működésének kérdéseit a könyvtár- tudomány szakirodaimában tanulmányozhattuk. Működő zenei gyűjteményeket ismertünk meg 1956/57-ben Csehszlovákiában. Tájékozódtunk a hazai zenei gyűjteményekben. Szükségesnek tartottuk, hogy zeneművészek és zenetudósok véleményét is meghallgas­suk. Elsősorban ezért alakítottuk meg a zenei könyvtár tanácsadó testületét. Tagjai lettek Bartha Dénes, Fasang Árpád, Forrai Miklós, Kárpáti János, Kecskeméti István, Lukin László, Maróthy János, Molnár Antal, Mona Ilona, Pethes Iván, Somfay László, Szabolcsi Bence, Szőnyi Erzsébet, Tardos Béla, Űjfalussy József és Vécsey Jenő. E sokrétű tájékozódás, bevalljuk, először a vállalt feladat bonyolultságára ébresztett bennünket. A szakirodalom elsősorban a zenei könyvtárak tudományos oldalát ismertette; ilyen irányú tapasztalatokat szereztünk a meglátogatott hazai könyvtárakban is. Közmű­velődési jellegű tapasztalatokat gyűjtöttünk a cseh könyvtárakban, de a prágai városi könyvtár zenei könyvtárán kívül inkább csak helyi igényeket kielégítő kisebb kottatárakat láthattunk. Azt azonban megtanultuk, hogy a feladatokat s ehhez kapcsolódva a gyűjtő­kört külön kell vizsgálni a zenei könyvek, a kottaanyag, a hanglemezek vagy hangszalagok és végül a könyvtár tudományos és ismeretterjesztő tevékenysége területén. A könyvek gyűjtésének körülhatárolásánál figyelembe vettük, hogy a nagy buda­pesti nyilvános könyvtárak megfelelő és kölcsönözhető zenei témájú anyaggal rendelkez­nek, például központi könyvtárunk is, így a felmerülő könyvigény nem teljesen kielégítet­len. Áz érdeklődők, ha több helyre kell is elmenniük, megtalálhatják e könyveket. Zenei könyvtárunk nem is vállalhatta külföldi könyvek nagyarányú retrospektív szerzeménye­zését. A közművelődési hálózatok könyvtáraiban a kurrens, általános zenei ismereteket terjesztő művek találhatók meg kisebb-nagyobb mértékben. Mindezeket figyelembe véve az idegennyelvű könyvek területén a gyűjtés első szempontja az volt, hogy a zeneirodalom legfontosabb kézikönyvei, és alapvető monográfiái az állományba kerüljenek. Fájó szívvel, de egyelőre le kellett mondani a zenetudomány kutatóit érdeklő részletkérdéseket tárgyaló művekről. Célszerűnek látszott azonban engedményt tenni a modern zenével foglalkozó könyvek területén, hiszen ezt az anyagot az érdeklődők legtöbbször még nagykönyvtára- inkban sem találhatják meg. (Úgy éreztük, hogy ennek a feladatnak során kapcsolódunk Szabó Ervin könyvtárpolitikai elveihez : eljuttatni az olvasókhoz a fejlődés során felmerült legújabb problémákat tárgyaló könyvanyagot.) A magyar nyelvű irodalomban — a teljesen elavult művek kizárásával — vissza­menőlegesen is terveztük a megközelítő teljességet. Mellőzni kívántuk azonban a külön­böző füzetek, különlenyomatok és természetesen az aprónyomtatványok vásárlását. Tanácsadó testületünk és a gyűjtőkört kialakító könyvtárosok körében is vitatéma volt, hogy a szépirodalom jellegű, zenei tárgyú művek, életregények, anekdotikus jellegű, írások, alapismereteket sem feltételező csevegő ún. bevezetések, egyes kalauzok stb. felkelthetik-e az érdeklődést a zene iránt s helyet kapjanak-e állományunkban ? A vita eredményeként azt szűrtük le, hogy e műveknek a zenei nevelésben és az érdeklődés felkel­tésében inkább rontó és félrevezető hatásuk van, ezért lemondtunk gyűjtésükről. Ami közöttük irodalom-értékű, megtalálható a kerületi könyvtárakban. Felmerült a szövegkönyvek beszerzésének gondolata is. Könnyű volt eleve lemondani a táncdal-szövegek vásárlásáról. Az opera-szövegkönyveket, melyekkel, sajnos, könnyen kallódó füzetek özönlenek a könyvtárba, be kellett szerezni, hogy használatukat legalább helyben biztosítsuk, a nagyrészt idegennyelvű szöveget tartalmazó zongorakivonatok és partitúrák tanulmányozásához. A fentiekkel fogalmazhatjuk meg nagyjából a könyvek gyűjtésének alsó és felső hatá­rát. 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom