A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Bikácsi Lászlóné - Hargitai Nándomé: Kézikönyvtár és olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakban
7 Művészetek : képzőművészet, iparművészet, népművészet zene, filmművészet, színház sport, játék, fényképezés 8 Az irodalomról 9 Hazánkról és a nagyvilágról: földrajz történelem A szépirodalmi művek az alábbi csoportosításban szerepelnek: Mesegy űj temények Verskötetek Antológiák Műsorfüzetek Kötelező irodalom az általános iskolákban Ajánlott olvasmányok az általános iskolákban Ez a válogatás alkalmas arra, hogy a be nem Íratott gyermekeket, — akik csak az olvasótermet használhatják, — szintén ellássa a legfontosabb irodalommal. Az olvasótermi naplókról A tudatos olvasószolgálati munkát segíti az olvasónapló. Az egyszerű füzetbe a gyerekek maguk írják be, hogy milyen kézikönyvet használtak és miért volt arra a műre szükségük. Az is fel van tüntetve, hogy ki ajánlotta a művet, ki hívta fel rá figyelmüket, tanár, szülő, könyvtáros, vagy egyszerűen csak ők bukkantak arra a műre a könyvek nézegetése közben. Szerepel a naplóban a beírás kelte, mely arra világíthat rá, hogy iskolai időszak alatt, vagy a nyári szünidőben milyen könyvek iránt érdeklődnek leginkább. Beírják azt is, hogy hányadikos osztályú tanuló használta a kézikönyvet. Az olvasónapló többrétű és állandó vizsgálata segíti a könyvtárost az állomány fejlesztésében, a gyerekek igényeinek kielégítésében, az olvasószolgálat színvonalának emelésében. Az olvasótermi napló egyszerűbb változatát először a XIII. kerületi 2. sz. önálló gyermekkönyvtárban alkalmazták, ebből fejlődött ki a több kérdésre választ adó napló. Az olvasónapló használata nem volt kötelező, mégis sok könyvtár, magasabb színvonalú olvasószolgálatra törekedve, vezette. A bejegyzések naponta igazolták, hogy kézikönyvek nélkül már nem tudnának megfelelő választ adni a gyermekek sokirányú kérdéseire. A bejegyzésekből ösztönzést kaptak a gondosabb olvasótermi munkához, újabb, szükséges kézikönyvek beszerzéséhez, a könyvtár használatának alaposabb ismertetéséhez de legfőkép az egyéni foglalkozásokhoz nyertek biztos alapot. A bejegyzések feltárták a gyerekek ismeretszerzési vágyát, egyéni kedvteléseit, nehézségeit a tanulásban, melyhez a könyvtáros éppen a kézikönyvek segítségével irányítást adhatott. A bejegyzések különösen ott voltak őszinték és értékesek, ahol a gyerekek maguk írtak a naplóba. A könyvtárosok szóbeli érdeklődésére a gyerekek csak szűkszavú választ adtak és azt még leszűkítette, hivatalos válasszá zsugorította a könyvtáros szokványos, semmitmondó bejegyzése: „érdekelte”, „dolgozathoz kellett”, „kérte”, „meglátta”, stb. Nemcsak a bejegyzések eredetibbek, de a gyermek felelőssége is nő, ha maga ad számot az olvasott könyvről. Feltételezhető és érdemes lenne megvizsgálni, hogy az értékes albumok, lexikonok védelme ott jobban biztosított, ahol maguk a gyerekek írják be a napló rovataiba, hogy mit és miért használtak. 206
