A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Bikácsi Lászlóné - Hargitai Nándomé: Kézikönyvtár és olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakban
Néhány példa a naplók tartalmából: Könyvtár Kérte A könyv címe Miért olvasta? Ki ajánlotta? fiú lány 1. sz. VII. Magyarország története 1848-ig történelemórához tanár 2. sz. VIII. Magyarországi művészet története Hosszabban tanulmányozni senki, ,,én fedeztem fel itt” 4. sz. VIII. Új magyar lexikon Csak kíváncsi vagyok milyen is egy lexikon magam 5. sz. VI. Népek játékai Kisebbeknél őrsvezető vagyok, ötleteket veszek ki a könyvből könyvesbolt kirakatában láttam 8. sz. VI. Nagy barkácskönyv szeretek barkácsolni10. sz. V. Bieber: Kováesművé- szet Érdekel, kár, hogy nem lehet ezt is kivinni olvasni magam A különböző példák egy része azt mutatja, hogy a gyerekeknek csupán bizonyos százaléka fordul meghatározott céllal a kézikönyvtárhoz (iskolai tanulmány kiegészítése, anyagkeresés valamely ünnepélyre, egyéni kedvtelés, bélyegérték megállapítása, rádiókapcsolási táblázat keresése, stb.). Sokan mások csak ,,nézegetni” akarják az értékes állományt, ismerkedni kívánnak a szótárakkal, lexikonokkal, atlaszokkal, szabálykönyvekkel. Számtalan bejegyzés vall erről: „látni szeretném”, „tudni akarom mi van benne”, „egy barátom mondta, hogy a Bréhm könyvek nagyon érdekesek”. A könyvekkel való ismerkedés élmény a gyerekek számára. Az olvasótermi napló egyik rovata azt kérdi: Ki ajánlotta a könyvet ? A 2. sz. gyermekkönyvtár egy VIII. osztályos leányolvasója így felel rá: Senki. Én „fedeztem fel” itt. A gyerek maga tette nyomatékossá a „felfedeztem” szót, érzékeltetve, hogy a búvárkodás és a könyv felfedezése élményt jelentett számára. A 4. sz. gyermek- könyvtár hasonló korú fiúolvasója pedig az Új magyar lexikon forgatása után ezt írta: „szeretném megismerni milyen is egy ilyen könyv.” Úgy gondoljuk, elsőrendű feladat, megteremteni a lehetőséget, hogy minden gyermek ismerkedhessen a kézikönyvekkel, kulturált olvasó váljék belőle. Tizenöt könyvtár olvasótermi naplóját használtuk fel tanulságok levonásához. A bejegyzések sok mindent elárulnak. Többek között pl., hogy a gyerekek a kézikönyv- állomány egészét használják, vagy csak töredékét. Ennek megfigyelése az állomány jobb feltárását eredményezheti. Megállapítható az is, hogy a beiratkozott olvasók nagyobb százaléka használja-e a kézikönyvtárat, vagy csak kevesen fordulnak az értékes állomány- csoporthoz. Azt is megfigyelhetjük a bejegyzések során, hogy vannak-e a kézikönyvtárat rendszeresen használók és a helybenolvasók között akadnak-e be nem Íratott gyerekek, akik élnek ezzel a lehetőséggel, és legalább időnként bejárnak a könyvtárba olvasni. (Ezt ugyanis nem tiltják a szülők, csupán a könyvkölcsönzéssel járó, késedelem esetén fizetendő díjaktól félnek.) Az előbbi szempontokon kívül figyelmeztető számunkra az a tény is, hogy mennyi a kézikönyveket használók között a VII. és VIII. osztályú tanuló, tehát arra legjobban rászoruló olvasó. Vizsgálni kívánjuk azt is, mit mutatnak a bejegyzések: milyen célból vették igénybe a kézikönyvtárat a gyerekek. Iskolai tanulmányhoz, egyéni kedvteléshez, vagy meghatározott cél nélkül csak ismerkedtek a könyvekkel, ízlelgették az önálló búvárkodás örömét. 207