A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban
Marx Lord Palmerston-ja angolul (London, 1899, 40558.), Engels: ,,A politikai gazdaságtan” alapvonalai olaszul (Milano, 1895, 40505), Engels az utópikus és tudományos szocializ- mus-a angolul (London, 1892, 40467), továbbá németül (Berlin Vorwärts, 1907 , 11395 — 5), Engels: „L’evoluzione della revoluzione” (Ancona, 1895, 41791) olaszul szerepel. Marxnak az 1853 — 1856-os eseményekkel, a krimi háborúval foglalkozó írásai 650 lapos gyűjteményét (The eastern queston, London, Swan Sonnenschein 1897, 11279 — 2) saját exlibriszével is ellátta Szabó Ervin. Ugyancsak benne találjuk ezt a szépen illusztrált címkét Marx kéziratos hagyatékának „Theorien über den Mehrwert” címen 1905—1910 közt Kautsky által szerkesztett és Dietz által Stuttgartban kiadott 4 kötetében (amelyeket a Fővárosi Könyvtár Ritkaságok gyűjteményébe helyeztek el, 09/3192/2/2). A felsorolt önálló kiadványok mellett még néhány folyóiratokból kiemelt és szemmel láthatóan már Szabó Ervin által különlenyomatként kezelt Marx — Engels tanulmányban is ott látjuk a hagyatéki jelzést. így például a Die Zeit című bécsi folyóirat 1897. októberi számát: Marx: Österreichs Schwäche című cikke miatt tette félre Szabó Ervin (Marx cikkének címét aláhúzta. A könyvtárban 9025 raktári szám alatt áll a példány), ugyanúgy járt el Engelsnek a Neue Zeitben az őskereszténységről közölt tanulmányával (kiemelve az 1892 —1893-as folyamból, 41952 raktári szám alatt). Néhány alább még bemutatásra kerülő szerző (Louis Blanc, Proudhon stb.) gyűjteményes munkáit nem számítva kimondhatjuk, hogy a hagyaték feltárt részében Marx és Engels szerepelnek a legtöbb kiadvánnyal. A kép teljessége végett utalunk e helyen a Fővárosi Könyvtár birtokában levő három nemzetközi mértékkel mérve is különlegesen becses kötetre: Marx Das Kapital című főművének első, 1867-es kiadása az egyik, amelyet sokszorosan tesz bibliofil kinccsé, hogy benne Marx sajátkezű szerzői ajánlását és olyan kézírásos széljegyzeteket, javításokat láthatunk, amelyek talán szintén a szerzőtől valók. A Das Kapital e példánya a 09-es (Ritkaságok) gyűjteményhez tartozik a Fővárosi Könyvtár központjában, a 09/2613 raktári számot viseli. Párját ritkító darabnak minősül a másik kötet, a fiatal Marx Károly és akkori fegyvertársa, Arnold Rüge által szerkesztett rövidéletű folyóirat, a Deutsch- Französische Jahrbücher 1844-es évfolyama, szintén a Fővárosi Könyvtár féltve őrzött kincsei között áll: 09/100 a raktári száma. A harmadik nevezetes darab: Marx és Engels első közös műve: a Die heilige Familie-, eredeti, 1845-ös kiadásban. Ez természetesen szintén a Ritkaságok gyűjteményéhez tartozik, helyszáma: 09/142. Nos, e három kimagasló becses darab közül legfeljebb csak a legértékesebbnél, Marx Das Kapital-ja 1867-es, szerzői ajánlásokkal és egyelőre ismeretlen kéztől eredő régi széljegyzetekkel ellátott 09/2613-as raktári számú példányánál vethetjük fel a kérdést: vájjon nem a Szabó Ervin hagyatékból való ez is ? Az exlibrisz stb. hiánya, mint említettük, nem zárja ki ennek lehetőségét, ezzel szemben az a tény, hogy a raktár közeli pontján, a 09/3192 szám alatt egyszerre 4 Marx kötetet találtunk (a Theorien über den Mehrwert-et), továbbá az a körülmény, hogy ilyen különleges szocialista ritkaságok felkutatásával, megszerzésével a maga idején Szabó Ervin mellett csak ketten (Krejcsi Rezső és Pap Dávid) foglalkoztak, de míg azok gyűjteménye máshová került, a Szabó Erviné a Fővárosi Könyvtárba, végül az a véletlen, hogy a Szabó Ervin hagyatéki jelzésével ellátott Das Kapital második és harmadik részét megtaláljuk a nagyraktárban és éppen az első kötet hiányzik belőle, némi alapot ad a feltételezésre: ez volt a sorozat első kötete, de különlegességei miatt nem ragasztották be az exlibriszt és a ritkaságokhoz tették. A felsorolt érvek azonban együttesen sem helyettesíthetik a minden kétséget eloszlató bejegyzést, így a kérdés függőben maradt. A két további ritkaságnál, az 1844-es megjelenésű Deutsch-Französische Jahrbüchernél és az 1845-ös kiadású Die heilige Familienél éppen azt mutathatjuk ki, hogy ezek nem a Szabó Ervin hagyatékból valók, ugyanis mindkettőben 1912-es leltári pecsétet találunk. Ha mégis említést tettünk róluk, azért történt, mert így akartuk dokumentálni: Szabó 110
