A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Három ötven éves kerületi könyvtárunk
Az egyetemen megindult könyvtárosképzés hallgatóit gyakorlati munkára a Szabó Ervin Könyvtárba is beoszthatták, ahogy az 1919. évről írt beszámolóban olvashatjuk : ... „mikor a könyvtáros iskola résztvevői által legalább is 8 személy teljesített szolgálatot az olvasó néhány perc alatt megkapta könyvét, volt ideje és türelme a könyvtárossal kívánságait megbeszélni. Mivel gyorsan kapta meg könyvét, sokszor jött be. Ennek eredménye a kölcsönzésnek az a rohamos felszökése, melyről . .. grafikonok tanúskodnak. A jelen viszonyok között, mikor három legfeljebb 4 személy teljesít szolgálatot, kik között nem egyszer a központtól kért helyettes működik, ki természetszerűleg a helyi viszonyokban járatlan s az olvasó ízlését se ismeri, bizony 1, 1 1/2 órát is el kell várni míg könyvét megkaphatja. Mikor azután a könyvtáros elé kerül sokszor feleli annak ismeret- terjesztő művet ajánló szavaira, szeretnék X vagy Y kérdésről valamit olvasni, de már egy órát várva nincs időm.” Ugyancsak az évvégi jelentésből alkothatunk képet a forgalomról: 1919-ben a kölcsönzött kötetek száma 137 075. Az olvasók száma 10 531, ebből gyermek 4671, felnőtt pedig 5860. Az évvégi adatokat már új könyvtárosok állították össze, az elűzött, megcsúfolt, lelkes régi könyvtárosgárda helyett. A könyvtár valamennyi munkatársát leváltották, s legjobb esetben a legkisebb büntetéssel sújtották őket, ami nem volt más, mint állásvesztés, politikai megbélyegzés. Az 1. sz. fiókkönyvtár helyzete az ellenforradalom 25 éve alatt Az új könyvtárosok, — akiket az ellenforradalmi várospolitikusok neveztek ki, —nem tudták könnyen feledtetni a könyvtár olvasóival az addigi szolgáltatásokat. Számuk is alaposan megcsappant, ezáltal nehézkesebb lett a könyvkiadás, így lassan elszoktak az olvasók a könyvtártól. Az új vezetés kénytelen volt a régi kitaposott utakon járni, az ismeretterjesztő előadásokat folytatni, az új rendszer megkívánta követelményeknek megfelelően. Meghirdették az ismeretterjesztő előadások folytatását a lapokban. Az előadásokat minden hét szombatjára tervezték d.u. 4 — 6 között, s azt is hírül adták, hogy az előadások díjtalanok és az elsőemeleti helyiségben tartják. A „Szózat” c. napilap tudósítója meg is jegyzi:”... az előadásokkal a mostani vezetőség nem kíván valami tanfolyam jelleget adni, s így nem kapcsolja azokat szervesen más csupán az, hogy a 19. és 20. század irodalmi s közművelődési érdeklődésébe illeszkednek.” Ugyanebből a cikkből értesülhetünk arról, milyen témából válogatták össze az előadásokat, továbbá kik az előadóik. (Szózat. 1919. XI. 23. sz.) Kremmer Dezső: Az írásművészet lélektanából... Drescher Pál: Coster Eulenspiegel, és Szabó Dezső Elsodort faluja, a faji öntudatra ébresztés szuggesztív munkájában a faj eljövendő nagy feladataihoz szükséges erőgyűjtés szempontjából. . . Medvei Mária: A művészettörténeti könyvek olvasásáról... Jalits Margit: A 19. sz. nagy francia realista regényírása, volt a tervezet. Meddig jutottak, mennyit adtak elő, nincs feljegyzés. A „Szózat” riportere különösen nagy figyelmet szentel Drescher előadásának, melyben az előadó arra mutatott rá, milyen nagy szerepe van a könyvnek a faji „öntudatra ébresztésben”. Az új vezetés a faji mítosz jegyében kezdte meg működését és a későbbiek során, majdnem elsorvasztotta a város egyik viruló kulturális intézményét. A tervszerű rombolás az állások megvonásával kezdődött. Mivel erős volt a könyvtároshiány az 1. sz. fiókkönyvtárban, az új igazgató, Kremmer Dezső, körlevelet adott ki, s abban csütörtökön és szombaton: Stingly Károlyné, kedden: Horváth Anna, katalogizálókat az 1. sz. fiókba küldi szolgálatra. A körlevél ellentmondást nem tűrő fogalmazása sok mindenre enged következtetni. Még az ilyen kényszermegoldás sem sokat segíthetett, 85
