A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Három ötven éves kerületi könyvtárunk
A következő év súlyos veszteséget hozott. Elhunyt Szabó Ervin, akinek halála nemcsak könyvtárunknak, hanem az egész magyar könyvtárügynek veszteséget jelentett; Tanítványai, munkatársai nagy lendülettel iolytatták a megkezdett munkát, melynek első eredménye a Tanácsköztársaság könyvtárügyének fejlesztése volt, de tényleges megvalósulása csak 1945 után következett be. Az 1918. év a nagy spanyolnátha-jár vány éve volt. Tisztiorvosi rendeletre az 1. sz. könyvtárat 28 napon át zárva tartották. A kényszerű szünet október 28-tól november 3-ig és december 2-től 16-ig tartott. A könyvtár állománya továbbra is szépen fejlődött, 1918 végére elérte a 24 981 kötetszámot. Az évben 8484 kölcsönző és helyben olvasó kereste fel a könyvtárat, akik összesen 130 250 kötet könyvet illetve hírlapot forgattak. Már az 1919. évre vonatkozóan igen nehéz megállapítani, mi is történt a könyvtárban, az évi gyarapodáson és olvasóforgalmon kívül, mert a Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalom csaknem minden irrattári anyagot megsemmisített. Az évvégi zárójelentést is az ellenforradalom szájaíze szerint készítették, sok mindenről nem esik szó benne. Pedig dr. Medvei Mária haladó szellemű, nagy műveltségű könyvtáros volt. Jelentésében sokkal többet is mondott a megengedettnél. Dr. Dienes László, a könyvtár akkori igazgatója, 1919 március 4-iki beadványában kérte az engedélyt arra, hogy az 1. sz. fiókkönyvtár felvehesse Szabó Ervin nevét, így indokolva: ”.. .ily módon elhunyt igazgatónk könyvtárosi munkájának a város könyvkedvelő közönsége előtt nyilvános és állandó emlék állíttassák.” A március 19-i lapok már közük is a hírt, mely szerint a „Fővárosi Nyilvános Könyvtár Szabó Ervin Könyvtárnak neveztessék.” Ettől a jogától csak az ellenforradalom sötét évei fosztották meg központunkkal együtt az egész hálózatot. Augusztus 30-án a körlevél sietve közölte, a könyvtár hivatalos neve: Városi Nyilvános Könyvtár. Csak a felszabadulás után vehette fel újra a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevet. Feltehetően előadások tartására igénybevették a könyvtár olvasótermét, csakúgy, mint a központi olvasótermet. Erre enged következtetni Dienes László terembérleti szabályzata : „Előadótermünket tudományos és irodalmi társaságok, ifjúsági egyletek egyes vagy sorozatos előadások céljára bérbevehetik.” Nem lehetetlen az sem, hogy a Haladás Társaság vette igénybe az 1. sz. fiókkönyvtár olvasótermét előadásai megtartására, mert a Budapesti Forradalmi Központi Munkás és Katonatanács engedélyt adott e társaságnak a Szabó Ervin Könyvtár előadótermének hetenként kétszeri használatára. Nincs feljegyzés arról, milyen témakörből folytak az 1. sz. fiókkönyvtárban az előadások, de kellett ilyeneknek lenniök, ezt bizonyítja az a tény, hogy az olvasóközönség igényt tarthatott reájuk a későbbiek folyamán. Ez kény- szeríthette a Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi kormány új tisztviselőit előadássorozat megrendezésére, s ennek előadói a könyvtárosok közül kerültek ki. (Drescher, Jalits, Medvei, Staindl). Feljegyzés van arról, hogy a könyvtár dolgozói bizalmiakat választottak 1919. július 3-án. Ezért a fiókok dolgozói azon a napon csak 1/2 6-ig voltak szolgálatban. „Nem feledkezett meg a könyvtár vezetősége a könyvtárosok továbbképzésének Szabó Ervin-i hagyományáról sem. Braun Róbert igazgatónak egy júüus 16-i keletű körlevele arra szóütja fel a húsz éven aluli alkalmazottakat, hogy minden hó elsején előző havi olvasmányaikról juttassanak el hozzá jegyzéket. Az 1919. május 16-i körlevél pedig azt jelenti be, hogy a könyvtár dolgozói az Athenaeum Nyomdát látogatják meg tapasztalatszerzés céljából.”* * Remete László: A Szabó Ervin Könyvtár a Tanácsköztársaság alatt. Bp. 1957., Franklin ny. 7. 1. /Főv. Szabó Ervin Kvt. Tanulmányok. Űj sorozat 2. (XXV.)/ 84 /
