A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR TÖRTÉNETÉBŐL A WENCKHEIM PALOTA MEGSZERZÉSE Az 1926/1927-es esztendők fordulóján vette meg a főváros akkori vezetősége a könyvtár számára a volt Wenckheim palotát, központjának mai otthonát, amelybe a gyűjteményt 1931 tavaszán költöztették be. Az intézmény sorsa azóta sok tekintetben összefonódott ezzel az épülettel, melynek megszerzése azonban már kezdettől fogva heves vitákat, összecsapásokat idézett elő. A húszas évek végén különösen az épület megvásárlását kísérő gyanús mozzanatok váltottak ki nagy felzúdulást és jogosnak bizonyuló vádakat, az a kérdés pedig hogy vájjon megfelel-e, vagy sem ez a palota a könyvtár igényeinek, növekvő szükségletének, a mai napig sem jutott nyugvópontra. Az itt következő lapokon vázlatosan bemutatjuk a Fővárosi Könyvtár több mint száz esztendő óta visszatérő helyiségproblémáit, különleges figyelmet fordítva arra, hogy miként állt ez a kérdés a húszas évek közepén. A további fejezetekben részben ismeretlen, részben feledésben volt, szétszórt adatok és dokumentumok alapján vesszük tüzetesebb vizsgálat alá a Wenckheim palota múltját, az épület megvásárlásának körülményeit és azt a kérdést, hogy milyen indítékok késztették a város urait, hogy ezt az épületet megvegyék, végül hogyan és milyen távlatra oldották meg a Fővárosi Könyvtár elhelyezésének ügyét ezzel az akcióval. 1 1. A központi gyűjtemény helyiségproblémái a Wenckheim palota megszerzéséig Budapest városi könyvtára számára a helyiség kérdésének megoldatlansága magával a gyűjteménnyel egyidős. Ismeretes, hogy először 1850-ben, tehát éppen az angol-amerikai községi könyvtármozgalom megindulásával egyidőben nyílt alkalom egy korszerű városi könyvtár megteremtésére: Frank Ignác pesti jogtudós ugyanis 1850-ben ,,egy városi könyvtár kezdeteként” hagyta Pest közönségére 14 000 kötetes nagyértékű gyűjteményét. Az idők előtt járó vállalkozás azonban negyedszázados hasztalan kísérletezés után elbukott, elsősorban azért, mert Pest, majd Budapest akkori vezetői nem voltak hajlandók áldozni egy megfelelő könyvtári otthon létesítésére. Pedig 1868 — 1872 között főként Toldy Ferencnek, a neves irodalomtörténésznek, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának buzgólkodása nyomán már határozott formában került napirendre az önálló könyvtárpalota építésének eszméje, de az ülésezéseken túl semmi nem történt. A főváros könyvtárának megteremtéséről a kilencvenes évek elején (1891 — 1892-ben) esett megint sok szó. Ekkor az a terv foglalkoztatta a város illetékeseit, hogy a Körösy József igazgatása alatt álló Fővárosi Statisztikai Hivatal 1870-ben alapított és a kilencvenes évek elején már tekintélyes gyűjteménynek számító szakkönyvtárát fejlesztik közgyűjteménnyé, de helyiséget nem akartak adni és Körösy a vezetése alatti hivatal helyszűkére hivatkozva elhárította 77
