A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
a fővárosi könyvtár ügyének kézbevételét. Ezután, 1892—1893-ban a Fővárosi Levéltár vezetője, Toldy László könnyelműen elvállalta a városi könyvtár kiépítésének gondját, ehhez némi anyagi segítséget is kapott, de már egy-két esztendőn belül maga is rájött, hogy a vezetése alatt álló levéltárban nem fejleszthető a könyvtár és hogy megfelelő otthon nélkül nem megy a dolog. Sűrű kérvényezéseire 1896-ban kiutaltak a gyűjtemény számára az akkori Lipót (ma Váci) utca 62. alatti „Új Városházá”-val szembeni bérház első emeletén egy négy szobás bérleményt, utóbb pedig (1899— 1900-ban), amikor a városi apparátus beköltözhetett végleges otthonába, az egykori „Károly kaszárnya”, ettől kezdve Városháza (a mostani központi tanácsháza) épületébe, itt jutott néhány szobához a könyvtár, de az elhelyezés kérdése ezzel távolról sem nyert megoldást. E helyen, a Városháza Károly (ma Tanács) körúti szárnyán nyílt meg 1904 október 15-én Szabó Ervin vezetésével a mai Fővárosi Könyvtár, mely rohamos gyorsasággal indult fejlődésnek és már 1909 — 1910-re teljesen kinőtte otthonát. 1910-ben azután Szabó Ervin kezdeményezésére és az akkori liberális polgármester, Bárczy István és egy sereg közéleti ember támogatásával széles mozgalommá nőtt a könyvtárhoz méltó nagy, reprezentatív központi kultúrpalota felépítésének ügye. Pályázatokat írtak ki és ezek eredményeként elfogadták a kor egyik legkiválóbb építőművésze, Lajta Béla ma is korszerűnek és megkapóan szépnek minősíthető épülettervét, amelyet az alkotóművész Szabó Ervinnel esztendőkön át folytatott közös munkaként dolgozott ki. Már a pénzügyi fedezet is rendelkezésre állt. A végleges döntés azonban nem született meg, többek közt, mert nem tudtak megegyezni : hová építsék a palotát. Ezért „átmenetileg” a főváros tulajdonában levő Károlyi utcai iskolaépületet bocsátották a könyvtár rendelkezésére, „amíg a palotaépítés ügye eldől”. 1914 tavaszán tehát a Városi Könyvtár akkor már főként társadalomtudományi és várostörténeti jellegű központja különgyűjteményeivel együtt ,,ideiglenesen” költözött be a rendelkezésére bocsátott Károlyi (ma Ferenczy István) utca 8 alatti iskolaépületbe, melyet az ideiglenes jellegnek megfelelően alakítottak át viszonylag csekély költséggel erre a célra. Az iskolaépületre ugyanis a Károlyi utca 8 alatti telek végéhez csatlakozó fővárosi reáliskola is szemet vetett. A város tulajdonát képező reáliskola, amelynek homlokzata a szomszédos Reáltanoda utcára nézett, maga is helyszűkével küzködött, terjeszkedni akart és természetszerűleg azt az ugyancsak a város tulajdonát képező telket, épületet szerette volna megkapni, melyet „az új könyvtárpalota felépítéséig” a fővárosi könyvtárnak utaltak ki. A könyvtár központja az ideiglenesség reményében építette ki a Károlyi utca 8 alatt nyújtott „átmeneti” otthonában az 1. számú fiókkönyvtár felnőtt és ifjúsági részlegét is, hiszen csak „rövid” időről volt szó, tartósabban még a központi gyűjtemény sem rendezkedhet be ebben a rozoga iskolaépületben —, gondolhatták. De az 1914 nyarán kirobbantott világháború keresztülhúzta a számításokat. Az ideiglenességből tartós állapot lett, de a könyvtár fejlődése, ha erősen le is lassub- bodott, azért nem állt meg és 1916-ban fájó szívvel bár, de át kellett költöztetni a Királyi Pál utca 14 alá az 1. számú könyvtárt, mert a növekvő központ különgyűjteményeit már ekkor sem tudták elhelyezni az „ideiglenes” otthonban. A háború befejezéséig gondolni sem lehetett új épületre. A könyvtár központjának megfelelő elhelyezésével az intézmény története során csak egyetlen alkalommal foglalkoztak komoly formában: az 1919-es Tanácsköztársaság alatt. Az 1919-es proletárforradalom hónapjaiban kiszemelték és ki is utalták a könyvtár jövendő fejlődését valóban biztosító Deák Ferenc téri hatalmas palotát, az Adria biztosító épületét. De a Tanácsköztársaság 133 napos fennállás után elbukott, a könyvtár továbbra is a Károlyi utca 8 alatt maradt. Az 1924 közepén végrehajtott stabilizáció, majd a főváros által felvett kölcsönök eredményeként a könyvtár is kedvezőbb anyagi helyzetbe került. 78
