A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Tóbiás Áron: Emlékkönyveink a hazai irodalmi emlékkönyvek sorában
EMLÉKKÖNYVEINK ÉS A HAZAI IRODALMI EMLÉKKÖNYVEK „Nem vetette meg az édes, csengő szerelmes rímeket, amiket a szép nők még aző idejében plüsstáblás emlékkönyvekbe szoktak bemásolni... ” — írta Babits Mihály, s lírai jellemzése egyik példamondatává vált az Értelmező Szótárnak, mely megkülönbözteti a napi használatú emlékkönyveket az ünnepi Emlékkönyvektől. Ez utóbbiak nevezetes történelmi események, vagy történelmi, tudományos, művészeti kiválóságok valamely évfordulója alkalmából készülnek, rendszerint népes s neves közreműködő-gárdát felvonultatva. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában is jelentek meg emlékkönyvek (Tolsztoj Emlékkönyv és Krúdy Világa). Ez alkalomból rövid áttekintést adunk a magyar irodalmi emlékkönyvek kialakulásáról, történetéről, jellegzetességeiről, valamint e műfaj néhány módszertani kérdéséről. I. I. Századunk, a modern magyar irodalom emlékkönyvei egy nevezetes irodalmi kötettel kezdődnek. A könyv, látszatra, nélkülözi az emlékkönyvek sajátosságait, hiszen tulajdonképpen életrajz, ám elkészülésének körülményei, kiadásának részletei művészi megoldásban, valamint módszertani dolgokban máig tanulságul szolgálhatnak. Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora c. művéről van szó, mely nemsokkal a nagy író és mesélő Jókai halála után keletkezett, s a kiadvány ötlete Jókai élelmes kiadóját dicséri, Révai Mór Jánost. A kiadó önéletrajzában (írók, könyvek, kiadók) így emlékezik: „Jókai Mórt elszólította a halál és azok között az intézkedések között, amelyekkel társaságunk Jókai Mór iránti kegyeletének kifejezést akart adni, a legelső az volt, hogy gondoskodjunk hozzá méltó életrajzának megírásáról. Tudtuk, hogy ezzel igen nehéz feladatot veszünk magunkra, hiszen egész irodalmunkban az életrajz volt az a műfaj amelyet legkevésbé kultiváltak íróink. Jóformán egyetlen irodalmi életrajzunk volt: Gyulai Pálnak Vörösmarty-életrajza . . . Mikor a Jókai-életrajz tervét koncipiáltam, Mikszáth Kálmánra gondoltam elsősorban. Amióta Macaulay-val, Carlyle-al megismerkedett, mindig arról ábrándozott, hogy ilyen biográfiai munkát szeretne írni, mert hiszi, hogy az neki sikerülne. Sokat beszéltünk róla, hogy Deák Ferencről írná meg ezt a munkát. Görgey is szóba került, de mind egyformán nehéz volt, mert hiányzott a hozzá való anyag és évekig tartó forrás-tanulmányokra Mikszáth nem szentelhette idejét. Ez természetének sem felelt meg, de anyagilag is rendkívül káros lett volna reá nézve.” A kiadó tehát magáénak mondhatta Mikszáth Kálmán csodálatos s mégis a mindennapi élethez hű tollát, — ám egyenlőre el kellett végeznie a munka első részét, a nehezebbet: az anyaggyűjtést. S megindult az emlékkönyvek megszerkesztésének első feladata: 175
