A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Tóbiás Áron: Emlékkönyveink a hazai irodalmi emlékkönyvek sorában
megkeresni s megtalálni mindazokat, családtagokat és barátokat, földieket és távoli ismerősöket, országos nagyságokat és kisembereket, akik ismerték Jókai Mórt, kapcsolatuk volt vele, történeteket őriznek róla, hálásak vagy éppen bosszúsak valamiért — hiszen a nagy emberek életében, mivel sokféle rendű és rangú honfitársukkal érintkeznek, mindkettő elkerülhetetlen. A Révai Társaság, mint kiadóvállalat, elvégezte ezt a feladatot, az országos méretű levelezést, Mikszáthnak csupán a leveleket kellett aláírnia, mivel így volt rangosabb. S összegyűlt a sok anyag, még gazdasági vonatkozású dolgok is: pl. mint vásárolta meg Jókai Mór a Szent Benedek rend házfőnökségétől balatonfüredi villáját, vagy Komáromban mekkora volt a Jókai család ingó és ingatlan vagyona. Egy esztendeig is eltartott a munka, s ha a kiadó ezután rendszerezi az anyagot, idő- és fontossági sorrendbe állítja, akkor is kaptunk volna Jókai Mór életéről és működéséről rengeteg adatot, adalékot, emlékezést s történetet, vagyis ez lett volna az a bizonyos Jókai Emlékkönyv. Ám a kiadó nem elégedett s nem is elégedhetett meg ennyivel, már csak azért sem, hiszen nem csak Jókai Mórnak, hanem Mikszáth Kálmánnak is, illetőleg összes műveinek kiadóvállalata volt... Az összegyűlt anyagot ilyenformán nem a nagy- közönség kapta meg nyomtatásban, hanem Mikszáth Kálmán kéziratban — s ezzel a magyar irodalom ebben az esetben egy olyan emlékkönyvvel gazdagodott, melyet a modern magyar próza első nagy egyénisége, Mikszáth öntött formába, regényesített meg, olyan művészi hőfokon, melyet — Mikszáth híján — a sorjában utána következő emlékkönyvek meg sem közelíthetnek. A kötet érdekessége még az, hogy a kéziratból — mármint Mikszáth kész életrajzából — próba-kiadás készült. Ezeket a példányokat megkapták mindazok, akiknek valami közük volt Jókaihoz, akár közreműködői voltak eladdig e munkának, akár nem. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattára megőrzött egyet e próbapéldányból, Gyulai Pál személyes tulajdonát, a nagy kritikus kéziratos széljegyzeteivel. Mikszáth gondosan áttanulmányozta a címére visszaérkezett s alaposan megjegyzetelt próbakönyveket, s ahol helyesnek és indokoltnak látszott, mindenütt végrehajtotta a javításokat, vagy kiegészítéseket. Mikszáth Kálmán az életrajz írásáról érdekes műhelybeli feljegyzéseket is készített. Egyizben ezt írta: „Az adatok, ezek az átkozott adatok! Megeszik egymást, mint a halak.. . ” S mivel át kellett tanulmányoznia a Jókairól szóló összes addig nyomtatásban megjelent irodalmat is, könyveket, folyóiratokat, hetilapokat és napilapokat, sok mulatságra és bosszúságra adtak alkalmat ezek az írások. Egyizben ez állt feljegyzései között: ,,.. .megbosszantott egy tekintélyes berlini folyóiratnak a maradandóságra leginkább számítható esszéje, mely úgy írja le az öregurat, mint aki nemigen volt megférő írótársaival és örökös harcban, viszályban állt Gyulaival és a többi közt énvelem. Hogy énvelem ? Hazugság. Hiszen olyan volt, mint a bárány. Aztán velem ne fért volna össze, aki úgy tiszteltem őt, mint egy pátriárkát szokás ? És ő is kedvelt. Hiszen a jubileuma alkalmából ő maga kívánta, hogy az ünnepi felolvasást én írjam róla. A klubban gibice voltam neki, aki szerencsét hozott. A házánál partner voltam, egy balek negyedik Tisza Kálmán és Nedeczky István mellett. Ennyi kötelék csatolt hozzá — s mégis, hogy háborúban lettünk volna egymással ? Hát megbolondult az a német esszé-író ?. .. ” Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora c. munkája még a mai napig is példamutatásul szolgálhat mindazoknak — kiadóknak és szerkesztőknek egyaránt — akik irodalmi emlékkönyvek összeállításával foglalkoznak, hiszen e munkának nem csak művészi színvonala s irodalmi értéke adhat ösztönzést, hanem módszertanilag is fontos a magyar emlékkönyv-irodalom történetében. Talán a háború döbbeneté inkább, mint az író személye segítette megszületni az 1916-ban megjelent tragikus hangvételű emlékkönyvet, a Budapesti Újságírók Egyesülete kiadásában megjelent Zuboly könyve c. összeállítást. 176
