A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Tóbiás Áron: A Tolsztoj Emlékkönyv keletkezése
Iáinkat szintén nyomtatott anyagok, reprodukciók, vagy plakátok, esetleg fényképek boritják. Most szintén láthatunk néhány kisebb fényképet, egynéhány könyvet, zömmel azonban kéziratokkal találkozik a szemlélődő. Nagy újdonság ez egy olyan könyvtárban, amelynek kézirattára nincsen és nem is tartja feladatának, hogy ilyen jellegű anyagot rendszeresen gyűjtsön.” Zalai Zoltán lírai hevülettel ad beszámolót: „Nem egyszer néztem meg a lépcsőházon koszorúban végigfutó, ízlésesen elkészített és összeállított tablókat, és meglepődtem, valósággal elszédültem: micsoda nevek, micsoda fők néznek itt le rám, vallva arról, aki — hiába elcsépelt a szó, nincs más és őrá csak ez a jogos — óriás volt, még e nagy nevek karéjában is. . . Sok év óta ez talán a legmaradandóbb értékű kiállításunk.” A szaklapok és tudományos orgánumok közül a Magyar Könyvszemle 1961. 3. száma és az Országos Széchényi Könyvtár Híradójának 1961. 2. száma emlékezett meg könyvtárosi szemmel a kiállításról. Az Emlékkönyv híre külföldön nemcsak azoknak az íróknak körében terjedt el, akik meghívottjai voltak ennek a Tolsztoj-ankétnak, hanem a távirati irodák jelentései alapján kaptunk érdeklődő leveleket — többi között — a Szovjetunióból, Indiából, Csehszlovákiából, Romániából. Moszkva esti lapja, a Vecsernája Moszkva 1961. július 22-i száma bőséges tudósítást közölt a budapesti Emlékkönyvről. A cikk nyomán egyik olvasójuk egyenesen a könyvtárnak írt, hogy az édesapja Tolsztoj kocsisa volt, sokat mesélt gyermekkorában a címét levetett grófról, ki parasztruhát húzott magára s leginkább parasztjai körében érezte jól magát. Indiából a „Tolsztoj halálának 50. évfordulójára megalakult ünnepi bizottság” elegáns levélpapírján Prabhakar Padhye főtitkár küldött meleg üdvözletét s kívánt sok sikert a budapesti kezdeményezéshez. Megígérte egyben, hogy a bizottság rendezésében megtartandó Tolsztoj-szemináriumok anyagát megküldik, valamint azt az ünnepi folyóiratszámot is, melyet az Üj Ázsiai Kulturális Szemlével közösen jelentetnek meg. (Néhány hónappal később megkaptuk e kiadványokat, s besoroltuk központi könyvtárunk állományába.) Csehszlovákiából egy irodalomkutató jelentkezett, ki Makoviczky Dusánról, Tolsztoj felvidéki származású titkáráról közölt érdekes adatokat, megírva azt is, hogy Makoviczky családnak még néhány élő tagja van: „Dr. Radocsay Dénes édesanyja is Makoviczky lány — címük a telefonkönyben — s Pesten él Makoviczky Dorottya ny. tanárnő is, valahol Rudán.” Kolozsvárról az Emlékkönyv kiadásának hírére egy érdekes Tolsztoj-előadásról tudósítottak bennünket: „Anna Karenina alakját választották ki, a kolozsvári Herbák János bőrgyár dolgozóinak az ú. n. Irodalmi Törvényszéke megjátszására. Micsoda gyöngéden szép, fiatal munkásnő alakította Annát! S milyen délceg „bőrös” munkás Vronszkijt! Hogy hallgatta a mai ifjúság is szívrepesve Tolsztoj meséjét és örök kalandjait a szív mélységeinek.” Kaposvárról egy idősebb tanár írt hosszabb levelet a nagy orosz író szinte személyes hatásáról, megdöbbentő hitelességgel számolva be élete legnagyobb Tolsztoj-élményéről. (Levelének egy részlete megtalálható a Tolsztoj Emlékkönyvben is.) Közben nagy gondot okozott a könyvtárnak, most már mint kiadónak az illusztrációs anyag összeszedése. Legfőképpen a korabeli Tolsztoj-fényképek hiányoztak, hiszen ezekből Magyarországon kevés található. Segítségünkre sietett a moszkvai Tolsztoj Múzeum, melynek fotómühelye kérésünkre az író életében elkészített, az 1908—1910-es évekből származó legjobb fényképekből tizenhatot elküldött, melyeket gondos retusálás után kitűnően lehetett reprodukálni — egy teljes ívként — az illusztrációs anyag között. Festőművészeink, Csernus Tibor és Kondor Béla önzetlenül, anyagi igények nélkül engedték át legjobb Tolsztoj-illusztrációikat és a nagy íróról készített rajzaikat, melyek méltán emelik a kötet színvonalát. Bartha László, Tihanyban élő festőművészünk pedig az Emlékkönyv részére két Tolsztoj-potrét is készített, új ihletéssel, az egyik a borítón, a másik a címoldalon kapott helyet. A hosszas előkészítő munka 1962. Könyvnapjára hozta meg gyümölcsét a Franklin Nyomda gondosságának köszönhetően, nemzetközi színtű kiadvány született abból a vaskos 222
