A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből
Már az átadás évében, pontosan 1858. október 9-én Toldy Ferenc, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, levélben közli, hogy a város által rendelkezésére bocsátott nyolc könyvszekrény kevés, még háromra van szüksége a végleges elhelyezéshez, hogy a gyűjtemény áttekinthető elhelyezést nyerjen. Arról, hogy teljesítette-e a tanács Toldy kérését, vagy nem, nincs adatunk, de kötegnyi feljegyzés maradt fenn a város egy másirányú kötelezettségéről: a Frank-Könyvtár rendezését és tisztántartását ellátó egyetemi-könyvtári raktáros, név- szerint Dobocsányi Ignác szolgálatainak havonkénti díjazásáról. Az első ilyen dokumentum Toldy Ferenc 1861. október 8-i kérvénye, amelyben mindenekelőtt röviden vázolja a könyvtár addigi sorsát, átadásának históriáját. Említést tesz arról, hogy az anyagot tudományszakonként rendezték, külön állították fel és elkészítették teljes névkatalógusát. A gyűjtemény „azóta használtatik is, nemcsak helyben, az olvasóteremben, hanem a város tisztelt lakói által haza is kölcsönöztetik.” Toldy ezek után rátér a lényegre: „Egy ily nagy gyűjteménynek folytonos tisztántartása, évenkint darabonkénti tisztogatása, a kölcsönzött könyvek gyakori elvitele s hazahozatala a könyvtár- szolgát terhelik, ki hivatalon kívüli idejének egy részét is kell, hogy e foglalatosságokra szánja. E tekintetből bátor vagyok a Tekintetes Tanács méltányosságához folyamodva kérni, méltóztassék Dobocsányi Ignác egyetemi könyvtárszolgának tetemesen megnövekedett fáradságánál fogva egy kisded hónapi rendes díjt, 5- vagy 6- vagy 7 forintban kirendelni.” Toldy ezen felül egy újabb kérvényben a raktári munkák mellett könyvkötői feladatokat ellátó Dobocsányi utóbbi címen való honorálását is kérte. Ügy látszik a nemes tanácsot gondolkodóba ejtette az a körülmény, hogy van egy nagy könyvtára, amely de facto nem az övé, de a tulajdonosi cím fenntartásáért most már rendszeres dézsmát kell fizetnie és visszásnak találta ezt a helyzetet. Erre kell következtetnünk abból az 1861. október 11-i keltezésű jegyzőkönyvből, mely szerint Polgár Dezső tanácsnokot, a sérelmi bizottság elnökét utasították: „derítse ki... azon feltételeket, amelyek alatt a könyvtárt átadták és szükség esetén... terjesszen elő véleményt arról, váljon nem lenne-e célszerű a szóban forgó könyvtárat, vagy legalább annak egy részét átvenni és a Reáliskola egyik termében felállítani”. Az utóbbi megoldást bizonyára drágábbnak találták, mint Dobocsányi honoráriumának folyósítását, ezért végül havi öt forintot szavaztak meg könyvtárkezelési címen és fedezték a könyvkötői kiadásokat is. Ezzel az áldozatkészséggel aztán ismét hosszú esztendőkre elintézték a könyvtár kérdését. Egészen 1874-ig, amikor is a gyűjtemény ügyét véglegesen rendezték, ismétlődnek évről évre Toldy kérelmei Dobocsányi ügyében és a városi tanács esetenkénti végzései az évi 60 Ft, valamint a kötési költségek kiutalásáról. Ha figyelembe vesszük, hogy az Egyetemi Könyvtár e raktárosa, Dobocsányi Ignác évi 300 Ft fizetést élvezett (ld. Máté Sándor: A Budapesti M. Kir. Tud. Egyetem Könyvtára. 1896.11. old.), a fizetés 20%-át kitevő 60 Ft nem is látszik kevésnek. Volt már tehát a városnak egy tiszteletbeli könyvtárosa Toldy Ferenc személyében, egy fizetett könyvtárkezelője — csak éppen a könyvtár volt gyakorlatilag a másé. * * * Ami az Egyetemi Könyvtárt illeti, a maga részéről betartotta az 1858-as megállapodást: a nála letéteményezett könyvhalmazból élő könyvtárat teremtett és nem feledkezett meg arról, hogy csak ideiglenesen bocsátották azt rendelkezésére. Példa erre a könyvtár egyik őrének, Márki Józsefnek 1865-ben megjelent, a „Címmutató a M. Kir. Egyetem s Pest város könyvtárának... jogi és állami összes műveihez” című bibliográfiája. — Ez, mint 78
