A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961

Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből

1850 előtt is volt könyvtára. Ezúttal bővebben ismertetjük a dokumentumot, mert az viszonylag kimerítő képet ad az 1858-ig e téren kialákult helyzetről:

A német nyelvű jelentés (a negyvennyolcas forradalom bukása után 1860-ig német volt az egyedüli hivatalos nyelv Pest-Budán) közli, hogy

1. a Frank Könyvtár átadásának előkészítéseként 1858. február 22-ig befejezték a városi könyvtár számbavételét,

2. az 1850-es katalógust az állománnyal egybevetve, a jegyzékben pontatlanságokat találtak, így egyes esetekben kevesebb, más esetekben több könyvre bukkantak, mint amennyi a katalógusban szerepelt.

3. az 1850-es jegyzékben szereplő könyveken kívül találtak még:

a) magánosok által időközben („mittlerweile”) a városi könyvtár gyarapítására („zur Vermehrung der städtischen Bibliothek”) ajándékozott műveket.

b) Olyan anyagot, amelyet korábban a tanácsteremben őriztek („früher in Magistratssaale aufbewahrt gewesene Bücher”)

Ez utóbbi könyvek egy részét (számszerint 60 darabot) átvette az Egyetemi Könyvtár.

c) Iskolai és gyermekkönyveket, disszertációkat, iskolai értesítőket.

d) Frank Ignác néhány személyi okmányát (diploma stb.), kéziratait, kalendáriumokat.

e) Frank acélkardját, ágyneműjét.

f) Frank műveiből mintegy másfélszáz többletpéldányt.

g) Számos régi hivatalos újságot és a városház hivatalnokait illető könyveket, melyeket egykor a tanácsterem szekrényéből a könyvtárszobába helyeztek át („welche aus dem Kasten des Magistratssaales einstweilen ins Bibliothekszimmer hinterlegen waren”)

h) A kormány és birodalmi rendeletek 10 bekötött kötetét (”10 Stück steifgebundene Bücher Regierungs und Reichsgesetzblätter”)

i) Egy könyvtári tulajdonpecsétet („Auch das Sigill, oder vielmehr Stammsigill”)

j) Végül egy csomag régi kottát.

E változatos listából ki kell emelnünk az a) pontot, melyből megtudjuk, hogy 1850 után híre mehetett Frank Ignác nemes gesztusának és példáját mások is követték, abból a tévhitből kiindulva, hogy alakulóban van a városi könyvtár, a Sj a ej és a gj pontokat, melyekből egy a Frank-Könyvtártól függetlenül kialakult, a jelek szerint eléggé zilált állapotban levő, de mégis használt városi hivatali könyvtár körvonalai bontakoznak ki.

A jelentésből azt is megtudjuk, mi lett a további sorsa a felsorolt könyveknek, illetve egyéb tárgyaknak.

A Frank-anyagot teljes egészében átszállították az Egyetemi Könyvtárba, a hivatali könyvanyagból is hozzácsatolták mindazt, amit az Egyetemi Könyvtár hajlandó volt átvenni, összesen 60 darabot, a gyermek- és iskolai könyveket, disszertációkat a Josephinum- árvaháznak szánták, Frank személyes okmányait, kéziratait, a kalendáriumokat a Nemzeti Múzeumnak. Acélkardját és egyéb ingóságait elárvereztették s a befolyt összeget egy leendő városi könyvtár alapjaként letéteményezték („zu Gunsten des städtischen Bibliotheks- fondes”), Frank műveinek többes példányait makulatúraként Eggenberger Ferdinand könyvkereskedőnek adták el és a befolyt 56 Ft-ot szintén a könyvtáralaphoz csatolták. A birodalmi és kormányrendeletek gyűjteményéről úgy intézkedtek, hogy azok a városi levéltárban kapnak helyet. — A könyvtár tulajdonpecsétjének őrzésével a városi reáliskolát bízták meg. A régi kottákat a zenei konzervatóriumnak juttatták.

Egy 1858 augusztus 10-én kelt iratból tudjuk meg, hogy az említett tízkötetes törvény- gyűjtemény végül a levéltár helyett a városháza tanácstermének könyvesszekrényébe került vissza.

A nagy kiárusítás, árverezés és ajándékozási hullám után végül mégis maradt egy mag: a törvénysorozat és az eladásokból befolyt összegek.

* * *

Pest város nemes tanácsa bizonyára úgy hitte, hogy hosszú időre letette a gondot és felelősséget, amit Frank Ignác végrendeletével nyakába zúdított. Nem sokkal utóbb kiderült, hogy még korai az öröm.

77