A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961

Pataki Ferenc: Az ajánló bibliográfia mai problémái

vegyenek segítségül. Meg kell mondanunk, hogy nagyon rossz könyvtáros az, aki a szükségből erényt akar csinálni és a tájékoztatásnak e módjára rendezkedik be. A mai könyvkiadás, az olvasók roppant széleskörű érdeklődése mellett ez a módszer elégtelen. De nemcsak az a baj, hogy a könyvtárosnak csúcsforgalomban nincs ideje kézbe venni a bibliográfiákat. Nagyobb baj az, hogy azokat sok könyvtáros nem ismeri eléggé. A 12-es és a 19-es könyvtár dolgozói — akik pedig szeretnének még kultúráltabb könyvtárosi mun­kát végezni — elmondották, hogy nincs elég idejük alaposan átnézni megjelent kiadványa­inkat. így pedig a bibliográfiák használata nehézkessé válik. Javaslataik ésszerűek és meg­szívlelendők: a szombati tanulónapokon legyen kötelező a legújabb kiadványok tanul­mányozása! A bibliográfiai osztály pedig a vaskosabb, a nehezebben kezelhető kiadványok­hoz mellékeljen egy rövid, legfeljebb 1—2 oldalas „használati utasítást”, ami tartalmazza a bibliográfia szerkesztési elveit, felhasználásának legésszerűbb módjait. Ilyenformán a jól tájékozott könyvtáros másodpercek alatt megkeresheti a szükséges adatokat, vagy éppen az olvasó kezébe adva meg is kedveltetheti a bibliográfiákat. A beszélgetések során fel­ötlött az a gondolat is, hogy jobban ki kellene hangsúlyozni az ajánló bibliográfiák fontos propaganda-szerepét. Éveken át alig beszéltünk kiadványainkról, nem sokat törődtünk azzal, hogy mennyire veszik azokat igénybe. Kialakult az a helytelen szemlélet, hogy az ajánló bibliográfia a könyvtárosok számára készül, így nem válhatott általánossá, hogy az olvasók­nak is kezébe adják. És ez a káros szemlélet, még mindig akadályozza a munkát, igaz egyre elszigeteltebben. Más könyvtárakban másféle problémák gondolkoztatják el a könyvtárosokat. A 39-es könyvtár dolgozóinak az okozott gondot, hogy „A világirodalom klasszikusai” sorozatot a diákok nagyon szorgalmasan kölcsönözték és erre a pedagógusok megkérték a könyvtár dolgozóit, hogy tanulóknak ne adják kezébe. Ugyanis azt tapasztalták, hogy az annotált bibliográfiákból nagyon egyforma ízű tudást szereztek, sokan puskának használták azt. A pedagógusokkal ebben a kérdésben egyet kell értenünk, de vigyáznunk kell arra, nehogy mereven minden bibliográfiát elvonjunk a középiskolásoktól. Sőt, inkább arra kell töreked­nünk, hogy ezzel a korosztállyal kedveltessük meg elsősorban kiadványainkat. Ez a leg­egyszerűbb és a leghálásabb feladat. Ettől a korosztálytól várhatjuk azt, hogy felnőve is a bibliográfiák használói lesznek. Ez persze nem jelentheti azt, hogy lemondjunk más olvasói rétegekről. A bibliográfiai osztály kiadványainak jó része éppen propagandisták, népmű­velők, pedagógusok számára készül. Azt tartanánk ésszerűnek, ha a kerületi könyvtárosok meglévő bibliográfiákból elsősorban az említett olvasó rétegek igényeinek kielégítésére törekednének. Ugyanakkor nagyon fontos feladat a bibliográfiai osztálynak, hogy munkás- akadémiák hallgatói és mindazok részére, akik önműveléssel iskolán kívül kívánják a közép­fokú műveltséget megszerezni, megfelő ajánló bibliográfiák álljanak rendelkezésre. A bibliográfiák egyik kényes szerkesztési problémája sok vitát okozott a felmérés során, milyen könyvek szerepeljenek kiadványainkban? A legjobbak a legnépszerűbbek, amelyeket ajánlás nélkül is olvasnak? Olyanok, amelyek nincsenek meg a kerületi könyv­tárakban? Milyen lehet, milyen legyen ezeknek az aránya? E viták során a 19-es, a 24-es és a 29-es könyvtárban elmondták, hogy gyakran sok bosszúságot okozunk bibliográfiánk­kal. Vagy azért bosszankodnak, mert sok olyan könyvet ajánlunk, amelyekre nagy olvasott­ságuk miatt már előjegyzést sem szívesen vesznek fel, vagy azért, mert az ajánlott könyv nincs meg a könyvtárban. Az ilyen bibliográfiákat vonakodnak az olvasók kezébe adni. A 3-as könyvtárban pedig újabb olvasótervek készítéséről igyekeztek lebeszélni bennünket. Azzal érveltek, hogy az olvasóterv akkor töltheti be funkcióját, ha az olvasó egy-egy témából az egyszerűtől a bonyolultig egymásután viheti haza olvasmányait. A könyvtáros viszont nem tudja mindig biztosítani a könyvek sorrendjét. Mi tehát a teendő? A válasz nem egyszerű. Nincsenek szabályok, amelyek betartásával megszabadulhatnánk ezektől a gondoktól. A tanulság inkább az, hogy a kölcsönző könyvtárosok és a bibliográfusok időnként vitassák meg egy-egy bibliográfiai típus felhasználásának a problémáit. És még ennél is fontosabb: az új kiadványok megtervezésébe is hadd szóljanak bele a kerületi könyvtárosok. 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom