A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dobos Piroska: Szabadpolc-rendszer a kerületi könyvtárakban
mellé függesztik fel az ajánló bibliográfiákat. Üj tervezésű polcainkon külön hely lesz a tematikus katalógusoknak s a „bölcsők” két oldalán az albumok, bibliográfiák számára tárlót szerkesztünk. Sokféle módszer van tehát ahhoz, hogy segédeszközeinket a könyvtár látogatói elé tárjuk, jelentőségükről meggyőzzük és használatára megtanítsuk olvasóinkat. A segédeszközök használata mellett az előjegyzések száma feltétlenül megduzzad, hiszen a címjegyzékből, ajánló bibliográfiákból csak akkor találnak a szabadpolcon könyveket, ha igen nagy számban írnak ki címeket. Ne felejtsük el erre buzdítani olvasóinkat. Készségesen ajánljuk fel azonban — különösen, ha általunk is javasolt könyvről van szó — az előjegyzést. Gondoskodjunk arról, éppen úgy, mint zárt-rendszer esetén, hogy a fontos előjegyzett ismeretterjesztő, politikai müveket könyvtárközi kölcsönzés útján megszerezzük az olvasóknak. Semmiképpen sem fogadható el 6 heti előjegyzési idő pl. Marx: Tőke 1. kötetére. Az előjegyzések lelkiismeretes kezelése, az olvasó helyes irányú igényeinek gyors és előzékeny kielégítése, önmagában is segédeszközök használatára ösztönzi az ohmsókat. A szabadpolc-rendszerű könyvtárak feltétlenül megmutatkozó előnye a napilapok és folyóiratok olvasásának nagymértékű fellendülése, általában a helyben olvasás. Annak ellenére, hogy az áttérés a szabadpolc-rendszerre gyakran az olvasóterem feláldozásával történt, a napilapokat, folyóiratokat az áttérés után többen olvassák. A szabad térben elhelyezett asztalok, fotelek eredményesen hívogatják a várakozó olvasókat, akik néha órákat töltenek könyvek, folyóiratok olvasásával. Ezt tapasztaljuk még olyan olvasók esetében is, akik a külön olvasótermet sohasem látogatták. Ez az olvasás nem terjed ki a kézikönyvtár anyagának használatára — ehhez változatlanul külön olvasóterem és felügyelő kell. Az új folyóirat és napilap olvasóknak, a kölcsönzésre szánt könyvek alapos tanulmányozóinak kedvéért gyorsabb ütemben kell az áttérés feltételeinek megteremtésére törekednünk. Közhelyként hat, hogy a szabadpolc-rendszer a könyvtárostól több tudást, alaposabb pszichológiai és pedagógiai ismeretet követel, mint a zártpolc-rendszer. Az állomány egészében kell jól tájékozódnia, bármelyik polc előtt áll meg, mindenhol tudni kell válaszolnia az olvasók kérdéseire. Értenie kell ahhoz, hogy a már tájékozódni tudó olvasótól megkülönböztesse a segítségre szorulót s kiválassza azokat, akikkel rendszeresen kell foglalkoznia. Nem volna helyes, ha teljesíthetetlen követelményeket támasztanánk önmagunkkal szemben, hiszen aki röviddel ezelőtt még zárt-rendszerű könyvtárban dolgozott, ma ott áll a szabadpolcok mellett. Átalakítani a bútort, átrendezni a helyiséget, ez egyszerűbb, bár ez sem könnyű feladat. Az állomány összetételének helyes arányait meghatározni már nehezebb, hosszabban tartó munka, de a legnehezebb és legtovább tart magunkat alkalmassá tenni a magasabb követelmények teljesítésére. Éppen, mert ismerik a követelményeket, a legfontosabb, hogy minden segítséget felhasználjanak teljesítésük érdekében a szabadpolc-rendszerű könyvtárban dolgozó munkatársak. Az olvasószolgálati segédeszközök nekik szólnak elsősorban. Könyvismertetések, szakmai folyóiratok állnak rendelkezésükre. Az olvasó előtt és az olvasóval együtt keressenek választ a kérdésre — nem kell a mindent-tudó polihisztor szerepét betölteni, hiszen minden józan ember tudja, hogy erre ma senki sem vállalkozhat. Nem szabad a pillanatnyilag teljesíthetetlen követelmények miatt eleve visszariadni az olvasókkal való foglalkozástól. Mindennapos felkészüléssel és gyakorlással az önbizalom is megerősödik és egyre inkább felnő minden könyvtáros a feladathoz : kialakul a könyvtáros és olvasó között a kívánatos pedagógiai kapcsolat. A könyvtárosok felkészülése és felkészültsége befolyásolja a munka szervezését. A szabadpolc-rendszerű könyvtárban mód van a kölcsönzés adminisztrációját a könyvajánló munkától elválasztani. Különösen a nagyobb könyvtárakban körpultos berendezés mellett alakul a munka szervezete úgy, hogy egy munkatárs a visszahozott könyveket veszi át, egy a kiválasztott új könyveket adja ki, egy munkatárs a beíratást, hosszabbítást bonyolítja le (gyakran egyúttal olvasótermi felügyelő is) s egy-két munkatárs marad a polcok folyamatos töltésére, a könyvajánláshoz, az olvasókkal való foglalkozásra. E szervezet lényegében bevált, különbség csak a szolgálati beosztás menetközbeni forgása körül van. Kérdés, vajon minden könyvtáros minden munkakörben egyenlő mértékben vegyen-e részt, s rendszeresen, 1—2—3 órás forgással váltsák egymást, vagy — s ezt helyesebbnek tartanánk — a felkészültségbeni kü158
