A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dobos Piroska: Szabadpolc-rendszer a kerületi könyvtárakban
lö ’bség legyen hatással a beosztásra, a nagyobb tudásúak töltsenek hosszabb időt az olvasók körében. Ennek megítélése helyi feladat, mert a közvetlen olvasószolgálat gyakorlata e készséget fejlesztheti. Ezért úgy kell szervezni a munkát, hogy a könyvtárosok fejlődését menet közben biztosítsuk, ellenőrizzük. A könyvismeretet és az egyéni felelősséget is fokozza, ha egy-egy polcrész folyamatos töltéséért, adott szakon belül a könyvek kiemeléséért, kiállításáért egy-egy munkatárs hosszabb időn keresztül felelős. Az állomány egy részének alapos ismerete így nagyobb könyvtárakban a munkatársak között megoszlik, de az adott részben egy-egy munkatárs jobban tájékozódik, alaposabb, jobb tájékoztató munkát is végez. Kisebb könyvtárban a kölcsönzési adminisztráció és a könyvajánlás nem válik el a szabadpolc-rendszerben sem. Miután az adatok azt mutatják, hogy a kisebb könyvtárakban az eredmények általában jobbak, arra gondolunk, hogy a szétválasztás sem feltétlenül kedvező. Szovjet szakcikkben határozottan állást foglalnak amellett, hogy a könyv visszavételének aktusát a könyvajánlással össze kell kapcsolni. Eszerint csak a könyvkiadás válhat mechanikussá, de még ott is a politikai, természettudományos brosúrákat tartalmazó doboz elhelyezését javasolják, hogy a szolgálatot teljesítő könyvtáros az olvasó figyelmét erre mégegy- szer felhívhassa. Ha a fiatalokkal való foglalkozás már leírt módszerét valósítanánk meg, a könyvvisszavétel ebben az esetben a szovjet javaslatnak megfelelően összeolvadna az ajánló munkával. Az áttérés megtervezése a könyvtár egész életét érintő feladat, ezért érdemes a terv összeállítására is nagy gondot fordítani. A legtöbb időt igényli jelenlegi viszonyaink között a szabadpolc-rendszer számára alkalmas állomány összeállítása. Bármilyen központi segítséget kapnának is ehhez a könyvtárak — a munka zöme a helyi kollektívákra hárul. Elegendő időt kell szánni a már szabadpolcos könyvtárak munkamódszereinek, szervezetének tanulmányozására is. Ezt semm'képen sem helyettesíthet’ a néhány órás látogatás, mert ezzel csak futó benyomásokat lehet szerezni. A tapasztalatok összegyűjtését munkaértekezlet kövesse, ahol a szerzett tapasztalatok, a feldolgozott szakirodalom, a helyi viszonyok gondos mérlegelése alapján az áttérés minden vonatkozását megvitatják. E munkaértekezletek eredményességét fokozza és a későbbi problémák megoldását is segíti, ha a könyvtárral foglalkozó felsőbb szervek, intézmények képviselői is részt vesznek ezeken. Kikeli dolgozni az állomány elhelyezésének tervét és a tájékoztató apparátus biztosításához rögzíteni kell a tennivalókat (katalógusok ellenőrzése, bibliográfiák beszerzése, kézi-könyvtár felfrissítése stb.). A tervben legyen külön fejezet a propagandamunkáról (nyitás előkészítése, meghívók, röplapok, kiállítás, tájékoztató készítése, a szemléltető eszközök: feliratok, hirdetmények stb. biztosítása). Szerepeljen a tervben mint fontos előkészítő feladat az olvasószolgálat elemzésére szolgáló előkészületek, az eddigi adatok, ismeretek összegezése, s az új eredmények mérése. Utoljára még az állományvédelemről kell szólni, bár ez a munkaszervezet és az egész könyvtári légkör függvénye is. Eddigi tapasztalataink szerint a szabadpolc-rendszer nem növeli a hiányt. Kisebb könyvtárban, ahol gondosan folyik az ellenőrző munka, semmivel sem múlja felül a hiány a zártrendszerű könyvtárakban évek óta tapasztalt könyveltűnést. Ha a könyvkiadás adminisztrációját úgy helyezik el, hogy azt csak a könyvtár elhagyása követhesse, megszüntethető volna a ruhatárnál a könyvkölcsönzés utólagos ellenőrzése, ami gyakran okoz kellemetlen vitát. Néhány olvasó a ruhatár használata ellen is tiltakozik, s van néhány könyvtárunk, ahol helyhiány, munkaerőhiány miatt ruhatárról nem gondoskodtunk. Több berlini könyvtárban sincs ruhatár. Ennek ellenére a továbbiakban is a szabadpolc-rendszerű könyvtárak elengedhetetlen tartozékának kell a ruhatárat tekinteni. Ez nemcsak állományvédelmi kérdés, hanem a könyvtár szolgáltatásainak jellegéből is következik. Ha azt szeretnénk, hogy az olvasó hosszabb időt — könyveket és folyóiratokat tanulmányozva — töltsön a könyvtárban, akkor ehhez ruhatárra is szükség van. Az állomány védelmét a jó tapasztalatok mellett is, gondosan kell szervezni. Az első tájékoztatás alkalmával minden egyes olvasót fel kell szólítani az állomány védelmére is. A szabadpolc-rendszerű könyvtárban a ruhatároson, a könyvkölcsönzés adminisztrációját végző és konzultációt nyújtó könyvtároson kívül maguk az olvasók is védik az állományt. 159
