A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dobos Piroska: Szabadpolc-rendszer a kerületi könyvtárakban
A könyvtáros jó munkájának eredményeit semmiképen sem lehet csak, vagy elsősorban a kölcsönzési statisztikával, vagy a könyvek forgásának sebességével mérni. A munka lényege az olvasók ízlésének, műveltségének, erkölcsi és politikai arculatának formálása. A könyvtáros és az olvasók között kialakult pedagógiai kapcsolat nyújtja e téren a legértékesebbet. Sok tapasztalatunk bizonyítja, hogy ez a pedagógiai kapcsolat a szabadpolc-rendszer kötetlensége révén gyorsan jöhet létre és maradandó hatású lehet. E pedagógiai kapcsolat révén a kölcsönzési statisztika, a könyvek forgási sebessége is kedvezőbben alakulhat. A bibliográfiák, katalógusok, ajánló albumok használata mind az egyes olvasók részéről, mind a könyvtárosok részéről még igen elhanyagolt területe olvasószolgálati munkánknak. Az a néhány elemzés, mely e segédeszközök használatáról megjelent, jelzi, hogy komoly segítséget kapnának a könyvtárosok, ha mindenhol tervszerűen, folyamatosan igénybe vennék ezeket. A könyvek elhelyezésével kapcsolatosan a tematikus albumok használatáról már szó volt. Említettük a segédeszközök ismertetésének feladatát, amikor az első tájékoztatás jelentőségére hívtuk fel a figyelmet. Külön hangsúlyozni kell, hogy a zárt-rendszerű könyvtárak többségében alig használják a katalógusokat s ehhez, amint legutóbb a 10-es könyvtár munka- közössége is említette, a könyvtárosok még „elméletet” is gyártanak. A szabadpolc-rendszerű kölcsönzésnél, amely az olvasó nagyobb önállóságát tételezi fel, amikor az olvasó nem kényszerül s nincs is módja minden alkalommal a könyvtárostól könyvet, Ш. tájékoztatást kérni — a katalógus nélkülözhetetlen. A mi általános könyvforgalmunk mellett legnagyobb könyvtárainkban sincs a könyvtár forgalmazható anyagának 40—50 százalékánál több a szabadpolcon. (Egyébként Berlinben végzett mérés bizonyítja, hogy a helyzet náluk sem sokkal jobb. Egyik könyvtárukban 45,7 százaléka a szépirodalmi müveknek és 11,8 százaléka az ismeretterjesztő műveknek a vizsgálat alkalmával olvasónál volt.) Ezért az az olvasó, aki nem használja a katalógust, nem tudja az állományt áttekinteni. Zárt-rendszer mellett erre vonatkozólag nincs is illúziója, de szabadpolcnál tévesen azt hiheti, hogy ismeri mindazt, amiből válogathat. Megértetni az olvasóval, hogy a katalógus használata az ő művelődésének, szórakozásának is segítője — ez a nem könnyű feladat vár még ránk. Többet kellene kísérletezni a tematikus katalógusokkal. Ha megszokja az adott téma iránt érdeklődő olvasó forgatni a kis tematikus katalógust, amelyben feltárjuk állományunkból mindazt, amire neki szüksége lehet, a nagy katalógust is szívesebben használja majd. Szakrendi és betűrendes katalógusaink jelenlegi állapota egyáltalán nem ösztönzi a kezdő olvasót arra, hogy rendszeresen igénybe vegye. Ezért is kell nagyobb kezdeményező kedvvel a tematikus katalógusokkal segíteni. Összeállításukhoz bármelyik, a központ által kiadott ajánló album (a tematikus katalógusok egyik változata) felhasználható. „Népek hazája — nagyvilág” „A technikáról mindenkinek”, „Szép könyvek a természetről” címmel egyaránt készülhetnek. Kevés munkával — úgy gondoljuk — nagy eredményeket érhetünk el. Sok helyen forgatják szabadpolc-rendszerű könyvtárainkban „A mi könyveink”-et, de nem elegen. Talán ennek használatát is lehetne egyéni foglalkozással úgy befolyásolni, hogy az olvasók ne a szerzők szerinti betűrendet kövessék a könyvek kiválasztásában. Ha elkészülnek központilag az első olvasótér vek, melyeknek egyéni színt minden könyvtáros és minden olvasó közösen adhat, mód lesz majd leszűrni ezek tapasztalatait is. A szovjet szakirodalomból tudjuk, hogy a kommunizmus építőinek ezrei, százezrei, az olvasóterv szerinti olvasást az önképzés kiváló eszközének tekintik. Ez mindenesetre a bátor kísérletezést teszi kötelességünkké. Szabadpolc-rendszer mellett ennek is nagyobb a jelentősége, mert zárt-rendszer mellett, legalábbis aki nagyon akarta, néhány olvasóval rendszeresen foglalkozhatott — minden kölcsönzési alkalommal találkozott velük. Szabadpolc mellett az egyszeri alaposabb beszélgetés, a színvonalasabb nevelőmunka lehetősége van adva — ebben rejlik előnye — de az alaposabb beszélgetésnek hosszabb időre kell iránymutatónak lennie. Ezért van az olvasótervnek és egyéb segédeszközök használatának fokozottabb jelentősége. A segédeszközök elhelyezése igen alapos meggondolást kíván. Semmiképpen ne legyen szakrendi helyén a szabadpolcon, ott senki nem találja meg. A 28-as könyvtárban külön asztalon papír, ceruza, kíséretében találhatók az ajánló bibliográfiák, albumok. Külön a műszaki fülkében vannak a műszaki, természettudományos segédeszközök. A 2-es könyvtárban a polcok 157
