A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Nyilas Márta: A Budapest gyűjtemény könyvtári feladatai
követeléssel szemben az angol könyvtárak hivatkoznak azokra a jó eredményekre, amelyeket a helyi dokumentumok megszerzésében, megőrzésénél és főleg felhasználásánál elértek. Kifejtik, hogy a kutatóknak is csak előnyös, ha a könyvanyagot és a levéltári anyagot egy helyen találják meg és rámutatnak arra is, hogy a helyismereti anyag a levéltárakban csak kevés kutató számára hozzáférhető. — Ez a vita számunkra azért érdekes, mert a mi könyvtárunk és a Fővárosi Történeti Múzeum gyűjtési területe között vannak érintkezési felületek. Metszetgyűjteményünket 1950-ben át is adtuk a Történeti Múzeumnak. Egyes Budapest-kutatók felvetették azt a gondolatot, hogy helyes volna a levéltár, könyvtár és múzeum egyesítése. Ez a megoldás néhány kutató számára talán előnyös lenne, de lényegesen nagyobb veszteséget jelentene, ha a helyismereti könyvgyűjtemény nem egy nagy közművelődési könyvtár osztályaként működne és ezáltal megfosztatnék tömegkapcsolataitól és azoktól az előnyöktől, amit a közös könyv- és folyóiratanyag jelent, s amelyeket ily módon a könyvbeszerzésnél és szakszerű rendezésnél élvez. Az angol városi könyvtárak sokrétű munkájához hasonlóan könyvtárunkban is megkezdték még az első világháború időszakában a könyv-, folyóirat, térkép-gyűjtésen kívül a helyi vonatkozású apró-nyomtatványok, plakátok, újságkivágások gyűjtését. A Horthy-korszak, mint az egész ország fejlődésében, a különgyűjtemény sorsának alakulásában is törést okozott. A konszolidáció után könyvtárunk az ország egyik legjobb- ban dotált könyvtára, a különgyűjtemény személyzeti létszáma kielégítő, könyvbeszerzésre is jelentős összegek állnak rendelkezésre. A főváros vezető tisztviselői közül többen, számos törvényhatósági bizottsági tag maga is „Budapestiensa”-gyűjtő és szívesen támogatja ,a könyvtári külön-gyűjteményt. Az évkönyvek tanúsága szerint ebben a korszakban a könyvtár főfeladatának tekintette, hogy a régebbi múltra vonatkozó irodalmat — a lehetőségekhez képest teljességre törekedve — beszerezze. Elsősorban inkunábulumokat és a XVI., XVII. századbeli művek beszerzését tűzték ki célul. Ma az a benyomásunk, hogy a könyvtárosok, amikor értékes könyvekről beszéltek, alig tettek különbséget a piaci ár és a könyvtári érték között. Elsősorban a drága pénzen vett könyveket emlegetik az évkönyvekben a könyvtár gyarapodásáról szólva. Szemléletük alig különbözött az amatőr-gyűjtőkétől, akik ebben a korszakban gazdag emberek, s vagyonukat értékálló módon kívánták befektetni. Amikor a könyvtár tisztviselői a belföldi és külföldi antikváriumokkal felvették a kapcsolatot, hogy a B. gyűjtemény számára könyveket vásároljanak, magángyűjtőknek is gyakran segítséget nyújtottak hiányaik kiegészítésével kapcsolatban, felhívták figyelmüket egy-egy kedvező könyvajánlatra. Egyébként magának a könyvtárnak is több vezető tisztviselője ..bibliofil-gyűjtő” volt. Az akkor beszerzett régi könyvanyagot vizsgálva ma már gyakran nem is értjük, mi az a budapesti vonatkozás, amely a vételt indokolta. Ügy látszik, elegendő volt, ha egy régi és ritka könyvben Buda neve előfordult, hogy budapesti vonatkozásúnak ítéljék. Jellemző erre a szemléletre az, ahogyan az 1936-os évkönyvben a B. gyűjtemény két ősnyomtatvány beszerzésével dicsekszik. Az egyik Galeotte Liber de homine c. könyve, amelyet egyidőben Hess nyomtatványnak tartottak, de Fitz József megcáfolta ezt a hiedelmet. „Mégis szerzőjének személye miatt tágabb értelemben vett budapesti vonatkozású művek közé sorolható”. A másik mű: Mayn és Brant III. Miksa császár házassága alkalmából tartott beszéde, valószínűleg 1494-ben jelent meg. „E mű Mátyás királyra, mint «rex gloriosissimus»-ra való utalása miatt foglal helyet gyűjteményünkben” — írják. E hibák ellenére el kell ismernünk, hogy sikerült a legfontosabb XV., XVI. és XVII. századi budapesti vonatkozású nyomtatványok megszerzése. Saját koruk és a múlt század irodalmát azonban már nem ugyanilyen szenvedéllyel gyűjtötték. Megindult ebben a korszakban a budapesti vonatkozású irodalom feltárása is. A legnagyobb jelentőségű ezekkel a munkákkal kapcsolatban a budapesti történeti vonatkozású bibliográfiák és tanulmányok sorozatának megjelentetése. A könyvtár dolgozói az annotált bibliográfiák igen hasznos szerkesztési módszereit dolgozták ki. E bibliográfiák nagy részét ma is használjuk tájékoztató munkánkban és módszereikből tanultunk. A bibliográfiák tárgy választásánál is a múltbafordulást látjuk. A korszak legparádésabb, legnagyobb apparátussal elkészült kiadványai a Buda visszavívásának évfordulójára 1936-ban megjelent és 112
