A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Dr. Braun Róbert magántitkára volt Kun Bélának” — A kísérő iratokból arra következtethetünk, hogy ezt a cédulát azon detektívek egyike kapta kezébe, akiknek jelentéseit ugyanott találjuk. Az első ilyen jelentés a Főkapitányság politikai ügyosztályához szól s közli, hogy Braunt a VIII. kerületi rendőrség illetékesség híján 1919. szeptember 18-án nem vezethette elő. A következő dokumentum 1919. október 8-i keltezésű: Jegyzőkönyv Braun Bobért rendőrségi kihallgatásáról, mely szerint Braun közölte, hogy ügyével Váry főügyész foglalkozik. A harmadik irat szövege a következő: „1919. december 20. Ad. 23.375/1919 ein. res. Dr. Váry főállamügyész úr november 14-én kelt határozata értelmében Dr. Braun Bobért szfőv. könyvtári aligazgató lezárandó.” A negyedik ugyanaz nap kelt, mint az előbbi s benne Hofbauer Ferenc, valamint Dál Domokos dektektívek jelentik: „Váry főállamügyész úr f. évi nov. 14-én kelt utasítása alapján Braun Róbert főv. könyvtári aligazgatót, akit a románok szeptember hó 17-én a gyűjtőfogházból kiszabadítottak, a mai napon a tek. főkapitánysághoz előállítottuk.” — majd december 27-i jelentés szerint Szentkirályi államügyész elrendelte Braun letartóztatását. Braun egy kelet nélküli védekező iratában, melyet számos másolatban is megtalálunk, többször is hangsúlyozta: nem kommunistaként, hanem mint könyvtáros végezte vezetői munkáját a Tanácsköztársaság alatt és ennek igazolására a könyvtár két vezetőemberének, Drescher Pálnak és Kremmer Dezsőnek ilyen értelmű nyilatkozatait is mellékelte. Kremmer és Drescher, akiknek már nem kellett Braun könyvtárba való visszatérésétől tartaniuk, ellentétben augusztus 13-i bizalmas jelentésükkel, valóban mentegették Braunt. Ők, akik „csak” karrieristák, nem tudatos ellenforradalmárok voltak, bizonyára nem kívánták Braun teljes pusztulását. Braun közvetlen felkérésére szemtől szemben azt is elismerték, hogy nem volt kommunista. Mindennek eredménye lehetett, hogy az idézett aktacsomó utolsó darabja szerint 1920. január 28-án Váry főállamügyész elrendelte Braun Róbert szabadlábrahelyezését, mert „bűnössége nem bizonyítható”. Az előbbieknél szerencsésebb volt Dienes László, —ő forradalmi tapasztalatokkal rendelkezve tisztában lehetett azzal, milyen sors vár reá, aki Madzsarhoz hasonlóan vezető szerepet vállalt a szocialista forradalom előkészítésében s a munkáshatalom idején is. Dienes a fehérterror első napjaiban illegalitásba vonult, majd dunai hajós elvtársai segítségével külföldre emigrált. Kevésbé volt szerencsés Szigeti Gabriella. Az ő sorsára az egyik napilap korabeli riportja is fényt vet. „Mi történik a börtönökben?” a riport címe. Ebben olvashatjuk a következő hírt: „ A női osztályon Szigeti Gabriellát, mert nem tagadta, hogy kommunista érzelmű, nyolc hete a detektívek úgy megverték, hogy azóta rabkórházban fekszik.”31 Bécsi emigráns újságban olvashatunk a könyvtár másik kiváló munkatársáról, Pikier Blankáról. A lapban egy Horthy-Magyarországról kimenekült újságíró (erősen valószínű, hogy Gábor Andor volt ez) budapesti börtönélményeit sorjázva jegyezte fel: „A lábam a földben gyökeredzik, nem hiszek a szememnek. Sápadt, finom, törékeny, kedves mártirarc: Pikier Blanka, a fővárosi könyvtár kitűnő, csöndes hivatalnoka . . . ,Maga itt?’ — Igen, a kollégáim feljelentettek, hogy lelkes kommunista vagyok’.”32 Szigeti Gabriella és Pikier Blanka sorsáról további adatokat ismét a véletlen folytán fennmaradt rendőrségi és ügyészségi akták szolgáltatnak. * 33 31 Világ 1919. okt. 5. 33 Az Ember 1920. jan. 2. p. 23. 70
