A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Meghatva betűzzük ezt a körlevelet, mely a Tanácsköztársaság építő lendületének talán utolsó bágyadt szárnycsapása volt. Braun Róbert az augusztus elsőkét napján lezajlott eseményekből bizonyára kivehette, hogy a könyvtár felett is súlyos vészfelhők gyülekeznek. A helyén maradt, hiszen még a forradalmakat megelőző idők hivatali besorolása szerint is ő volt a rangidős, reá hárultak a vezetői teendők. Nem kétséges, hogy az ő figyelmét sem kerülte el a véres megtorlásra készülő burzsoázia feszengése. Braun Róbert azonban arra bondolhatott: ő maga nem mint kommunista, hanem mint a munkáshatalom célkitűzéseiért felkesedő humanista vette ki részét a Tanácsköztársaság építőmunkájából és ezért őt senki ke'elősségre nem vonhatja. — De bármiként vélekedett is az új helyzetről, körleveléből annyi diderül, hogy fel akarta avatni azt a könyvtárat, amelyet a proletárdiktatúra az ő közreműkö- jésével hozott létre. Bizonyára sejtette, hogy jó lesz sietni a megnyitással. Talán az Is eszébe utó tt, hogy a munkáshatalom által létrehozott első, a budai 6-os számú fiókkönyvtár felavatása is sikerült, jóllehet azt is megzavarta 1919. június 24-én az ellenforradalmárok csúfos kudarcba fulladt véres puccskísérlete, lövöldözése. Ez esetben tévedett Braun Róbert az erőviszonyok megítélésében. 1919 augusztusában a magyar burzsoázia nem egymaga indult a munkáshatalom megdöntésére, mint junius 24-én. Ekkor már mögötte állott a nyugati nagyhatalmak és az 1919-ben még eszközükként szolgáló román királyi seregek egész fegyveres és diplomáciai ereje. A román csapatok augusztus 3-án megkezdték és 4-én befejezték Budapest katonai megszállását. A Népszava egykorú riportja szerint a megszálló hadműveletek augusztus 4-én, hétfőn délután 6 órakor fejeződtek be, tehát pontosan abban az órában, amikorra a könyvtáravatást kitűzték. Az ünnepélyes átadás ezért elmaradt s Braun Róbert nem volt már többé a könyvtár vezetője. A nyugati nagyhatalmak teljhatalmú megbízottainak, Clerk, Troubridge és Gorton angol katonai vezetőknek, Bandholz USA ezredesnek, Graziani francia tábornoknak Budapestre érkezése, valamint a megszálló román hadsereg jelenléte megteremtette a fegyveres bázist a burzsoázia által „nemzeti feltámadás”-nak nevezett ellenforradalom számára. 1919. augusztus 5-én, a megszállás második napján, mint ismeretes, Friedrich István gyáros, Csilléry András fogorvos és még néhány más fegyveres ellenforradalmár kitessékelte hivatalából a „szakszervezeti kormány”-t és a nyugati hatalmak budapesti misszióinak engedélyével „nemzeti kormány”-t alakított. A városházán is „nemzethü”, értsd: a tőkés földesúri rendet támogató elemek vették kezükbe a vezetést. Bódy Tivadar, aki még 1918-ban, a forradalmakat megelőzően lett polgármester, azután minden rendszernek felajánlotta szolgálatait (csak a Tanácsköztársaság nem vette őt igénybe), újból elfoglalta hivatalát. Ennyi biztosíték láttán a fővárosi könyvtár falai között is felütötték fejüket azok a karrierista és ellenforradalmi elemek, akik eddig gondosan meghúzódva bólogattak az idők változásain s nyomban élére álltak a külföldi segédlettel megindult „hazafias rendcsinálás”- nak. * * * Mielőtt a könyvtárt a tönk szélére juttató ellenforradalmi pusztításról szólnánk, vessünk egy pillantást arra, hogyan vélekedtek maguk a „nemzeti könyvtárpolitika” ügyvivői saját munkásságukról. A Tanácsköztársaság megdöntését követő években a fővárosi könyvtár a gyorsütemü lezüllés útjára jutott. Az intézmény ellenforradalmi krónikásai azonban erőnek erejével bizonygatták, hogy előzőleg, a munkáshatalom hónapjaiban folyt valami általuk közelebbről meg nem határozott „rombolás”. Szerintük a tőkés-földesúri hatalom visszaállításával a „keresztény-nemzeti” megújulás, az „újjáépítés” kora következett el. Az igazságnak ezt a fejtetőre állítását az általuk kiszolgált rendszer és önmaguk igazolására hajtották végre. A könyvtár 1919 nyár végén kezdődött leromlása azonban annyira szembeszökő volt, hogy tartósan nem lehetett szép frázisok mögé rejteni. Az intézmény általános sorvadásáról tanúskodtak kezdettől fogva a számadatok és a siralmas állapotot az új vezetőség néhány kényszerű beismerése is feltárta. 60
