A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960

Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben

fenyegetést illeti: mindenki tisztában lehetett az ellenforradalom első heteinek eseményei láttán, hogy a polgármesteri mumussal való fenyegetésnek fele sem tréfa . . .

Hogy mennyire teljes volt a városi tisztviselők és köztük a könyvtárosok politikai ellenőrzése, — az ellenforradalmi „tisztogatások” után is — igazolja az 1919. szeptember 17-i polgármesteri körlevél, amelyet a könyvtárban is köröztek:

„A román katonai parancsnokság a lefolytatott távbeszélgetéseket szigorúan ellenőrzi, s azon hivatalos távbeszélő állomásokat, amelyekről magánbeszélgetéseket folytatnak, haladéktalanul leszerelteti. A távolsági beszélgetéseknél pedig név és állás bejelentése kötelezővé tétetett. — Kremmer vezető.”63

A polgármesterrel való fenyegetődzés után tehát következett az „ultima ratio”, a „nemzeti feltámadás talpkövére”, a román burzsoá hadseregre való hivatkozás.

Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések ismeretében most már világossá válik előttünk, milyen eszközökkel biztosították akkoriban azt a megfelelő alaphangulatot, melyről az 1920-as évi jelentés olyan önelégülten hírt adott.

4. Ellenforradalmi könyvtárpolitika

Voltak, akik a kezdet kezdetén még nem látták tisztán, hogy az ellenforradalom felül- kerekedése milyen gyors átalakulást hozott a fővárosi könyvtárba, ezek közé tartozott Sípos Kamilló is, a könyvtár „régi ügyfele”. — Más alkalommal már szó esett arról, hogy az önmagát „közíróként” emlegető Sípos Kamilló 1916 óta a megszállott makacsságával, elvakult dühvei indította új és újabb rohamait a fővárosi könyvtár és személy szerint Szabó Ervin, valamint munkatársai ellen. A forradalom előestéjén azonban Síposra nem hallgatott senki.69 70

1919. augusztusában ez a feltűnési viszketegségben szenvedő férfiú, aki egyes hírek szerint különitményes tiszt lett, elérkezettnek látta az időt, hogy végre „kegyelemdöfést” adjon a számára gyűlöletes kultúrintézménynek. Sípos 1919. augusztus közepén ismét feljelentést tett a könyvtár ellen. — A feljelentés szövegét nem ismerjük, de ránk maradt Kremmernek, ekkor már megbízott vezetőnek a reflexiója:

„ ... Ez a beadvány nem egyéb, mint panasztevő minden áron pacifikálni (bizonyára „purifikálni” értendő. — Szerk. megj.) akarásának folyománya. A könyvtár ez- időszerinti — alulírott — vezetője a polgármesteri rendelet értelmében jelentését a könyvtár kommunistáiról legjobb tudása szerint megtette már. A kérvényben felsoroltak a napi politikától távollálló, jó munkásai a könyvtárnak. Ami Sipos Kamillónak, a könyvtár könyvanyagáról szóló kritikáját illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy könyvtárunk teljesen objektív gyűjtőhelye lévén a társadalmi tudományoknak, belőle egyként merít szocialista és klerikális magának megfelelőt... A könyvtár szakrendszeréről kockáztatott véleménye panasztevőnek — miként az első pillantásra kiderül — merő lai- cizmus . . . 1919. aug. 29. Kremmer”.71

Kremmer észrevételeiből látható, hogy Sípos keveselte az eltávolítottak számát s igyekezett a könyvtárat, mint tudományos intézményt lejáratni. Azokat a sorokat, amelyekben az ellenforradalmár Kremmer hangsúlyozza, hogy a Szabó Ervin által kiépített társadalomtudományi könyvtár jellegére nézve pártatlan, mi emeltük ki, mert erre még később hivatkoznunk kell.

Sípos újabb, a számára legkedvezőbb történelmi feltételek között benyújtott feljelentése ezúttal is hatástalan maradt, a polgármesteri hivatalban ad acta tették, azonban 6 nem

69 Uo. 1919. szept. 17.

70 L. bővebben: Remete László: Reakciós hadjárat Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus ellen... —. A FSZEK Évkönyve 1949—1954. p. 81—83.

71 FSZEK Kvt.-tört. ír. Ellenf. 1919. aug. 29.

6 fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve VIII. 1960. 81