A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
A továbbiakban azoknak a fegyelmi ügyeiről szólunk, akikről a hivatalos kiadványok nem tesznek említést. Pedig egyes könytárosok ellen hónapokig, sőt esztendőkön át tartó hajsza folyt a város, illetve a könyvtár kulisszái mögött. Ilyen volt Szabó Ferencné fegyelmi ügye, mely 1920. július 20-án kezdődött. Szabóné a Tanácsköztársaság idején a fiókközpontot vezette és ellene vádak egész halmazáthozták fel. A vizsgálóbizottság, mely a városháza vezető embereiből tevődött össze, kénytelen volt megállapítani, hogy „terhelt a vádhatározatban terhére rótt cselekményekben vétkesnek nem tekinthető”, de a „lefolytatott vizsgálat során olyan adatok merültek fel, melyek azt bizonyítják, hogy terhelt kezdetben a kommunizmussal rokonszenvezett.” így Wesselényi Emilné (Enyvvári Paula), Varga Istvánné és Leshó Béla tanúk előtt „terhelt a proletárdiktatúra kitörése után éltette a kommunizmust és kérkedett azzal, hogy ő volt az első, aki a kommunista pártba belépett.”58 Utólag ugyan nem sikerült bizonyítani, hogy Szabóné valóban tagja lett volna a kommunista pártnak és ugyanő „töredelmesen megbánta”, hogy lelkesedni merészelt a szocializmusért — a bizottság mégis „dorgálásra” ítélte és ez röviddel később csendes elbocsátássá változott. Akadt azonban olyan könyvtárosnő, akinek minden lehetősége megvolt, hogy alkalmazkodjon az „új rezsim”-hez, de nem ezt tette, jóllehet nem volt olyan „politikai bűne”, ami miatt elbocsáthatták. Szauder Erzsébet volt ez, aki könyvtárosok számára példát mutatott magatartásával. Szauder Erzsébet 22 esztendős korában, 1915-ben került a könyvtárhoz. Ma is élő munkatársai úgy emlékeznek rá, mint feltűnően szép, szőke leányra, aki munkájának élt, kissé zárkózott, finomlelkű teremtés volt. Fölöttesei megbecsülték. Szabó Ervin egy 1916-os felterjesztésében írta róla: „Működésével kezdet óta teljes megelégedésemet érdemelte ki. Szorgalmas és kiválóan intelligens munkaerő, akinek irodalmi ismeretei a kölcsönző szolgálatnak értékes kvalitást képeznek.”59 Ugyanígy jellemzik későbbi, 1917—1918-as hivatali jelentések az angolt második anyanyelvének tekintő (iskoláit Amerikában végzett) Szauder Erzsébetet. A Tanácsköztársaság alatt reá bízták a budai 6-os számú fiókkönyvtár tető alá hozatalát. A Tanácsköztársaság hivatalos könyvtári lapja így emlékezett meg munkájáról: „Melegen köszöntötte az egybegyült közönség a könyvtár átszervezőjét, Szauder Erzsébet elvtársnőt, aki a patriarchálisán elavult Budai Könyvtár-egyesület könyvtárából pár hét alatt modern nyilvános könyvtárat szervezett.”60 Szauder Erzsébet tehát alaposan kivette részét a Tanácsköztársaság „romboló” munkájából, mivel azonban nem volt kommunista, aktivitása csupán a fentiekben volt kimutatható, nem bocsáthatták el azonnal. Sőt: az új vezetőség, mely a gyakorlott könyvtárosokat csaknem kivétel nélkül eltávolította, Szaudert a katalogizáló osztály élére állította. Az ellene folyó akció azonban már kezdettől fogva megindult a vezetőség részéről. E szempontból jellemző a következő mozzanat. Szauder nem rendelkezett a főtiszti állásához szükséges magyar érettségi bizonyítvánnyal. A vizsga letételére nemcsak olyan kiváló munkaerőnek, mint amilyen ő volt, de bárkinek is automatikusan és folytatólagosan türelmi időket adott a főváros egyszerű kérvény alapján. Szauder is beadta kérvényét. A könyvtárvezetőség azonban a következő „szigorúan bizalmas” kommentárt mellékelte hozzá: „Szauder Erzsébet könyvtártiszt a már felfüggesztett Pikier Blanka és Váradi Irma könyvtári főtisztek bizalmas barátnője volt. E barátság Pikier Blankával ma is fönnáll. . . . Szauder Erzsébet a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségébe annak idején 58 FSZEK Kvt.-tört. ír. Elleni. 1920. júl. 20. 59 Uo. Szauder Erzsébet iratai. 60 A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. júl. p. 1. 78
