A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
hangoztatott bizonyságot szolgáltatni a kommunisták igaza mellett. Az idézetekből ugyanis mindenekelőtt kiviláglik az, hogy az általuk jó szakembernek tartott Dávid Antal sérelmét, azt, hogy állás nélkül tengődött, éppen a proletárdiktatúra orvosolta. Az is kitudódik a fenti sorokból, hogy a munkáshatalom politikai szempontokra való tekintet nélkül vett fel a könyvtárba embereket, köztük egy báró Ben Christát is, vagy olyan nem-kommunistát, mint Dávid Antal. A bizalmas levelezgetés azonban azt is megmutatja, hogy a magát pártatlannak, egyetemesen nemzetinek nevező ellenforradalom a legkínosabb óvatossággal ügyelt az egészen jelentéktelen állások betöltésénél is a politikai megbízhatóságra. — Végül még egy érdekes mozzanat: úgy látszik, hogy az illetékeseknek mégsem volt olyan rossz véleményük a Tanácsköztársaság alatti könyvtárosi kurzusról, ha ezt olyan a lelkükhöz közel álló emberek végezték el, mint a báró-lány és a többiek. Mindezek után nehezen tudjuk elhinni, hogy a politikailag kevésbé megbízható elbocsátottak tömege valóban „avatatlan” egyénekből állott volna. Az ellenforradalmi bosszúhadjárat ezen enyhébb válfaja, az állásfosztások sorozata nem ért véget az első rohammal, csupán új formát öltött: a régi munkatársak lassú, egyenkénti „kigolyózása” következett ezután. A politikai szempontokat később a tisztán személyi gyűlölködésből fakadó áskálódások és emellett a kurzuspolitika által szentesített antiszemitizmus váltotta fel. Az antiszemita tisztogatás áldozatai lettek többek között Schein Józsefné, Weisz Stefánia, Sziklai István. Hogy a könyvtárvezetőség e kérdésben is tudott disztingválni, az kiviláglik Kremmer Dezső egy 1920-as, Sipőcz polgármesterhez eljuttatott bizalmas beadványából. Ebben jelenti, hogy a könyvtárnak mindössze négy zsidó tisztviselője van, közülük „dr. Medvei Mária havidíjas, 26 éves, zsidó vallású, budapesti háztulajdonos főorvos leánya. Szorgalmas. Dr Sziklai István havidíjas, 31 éves, zsidó vallású, özvegy édesanyja van. Szorgalmas.”55 Nem nehéz kitalálni, hogy nem a háztulajdonos főorvos leányának, hanem Sziklai Istvánnak a nevét találjuk meg a könyvtár 1921-es évkönyvében ott, ahol az „önként távo- zottak”-at sorolják fel. Az 1920-as évkönyvben említett „megfelelő alaphangulat” megteremtését kétségtelenül jól szolgálták a megmaradt könyvtárosok egyik-másika ellen lefolytatott fegyelmi eljárások. A hivatotalos jelentések csupán az 1919 augusztusában felfüggesztettek, tehát Szigeti Gabriella, Pikier Blanka, Dienes László, Kőhalmi Béla, Braun Róbert és Váradi Irma elleni fegyelmi határozatokról tesznek néhány szavas említést és közük, hogy őket a főváros állásukból de iure is eltávolította. Arra, hogy milyen „komolyan” rendezték meg ezeket a fegyelmi eljárásokat, jellemző Dienes László esete. A régesrég emigrációba menekült Dienes Lászlót 1920-ban szólítják fel a hivatalos közlöny útján, hogy 8 napon belül jelentkezzék „ellenkező esetben a fegyelmi eljárást meghallgatása nélkül fogják lefolytatni.”56 — Dienesnek természetesen kisebb gondja is nagyobb lehetett annál, minthogy külföldről visszatérve az ellenforradalmi vérbírák elé álljon. Az 1922-es évről szóló jelentésben olvashatjuk: „Ez évben fejeződött be az utolsó könyvtári kommunista fegyelmi ügy is, Szigeti Gabrielláé, akit végső fokon a belügyminiszter úr is hivatalvesztésre ítélt.”57 A szóban forgó személyekkel szemben mindez már csak bürokratikus formaság volt. * * * 66 Főv. Lev-tár Tanácsi iratok XIV. ü. o. 471/1913 66 Fővárosi Közlöny 1920. p. 269. 57 Városi Nyilvános Könyvtár Értesítője 1922. p. 3.
