A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
panaszokról. Az eddigiek alapján mégis azt mondhatjuk: a felelősök következetesek voltak, hiszen ők mindent megtettek a régi tisztviselőgárda elmozdításáért, miért akarták volna megtartani az újabbakat?... A Tanácsköztársaság alatt alkalmazottak megtartását annál is inkább minősítették — legalábbis nyilvánosan — „ijesztőnek”, mert a fenti jelentésben ezeket „mindenféle avatatlan, jövedelme- és foglalkozásfosztott egyénieknek minősítették. Olyanoknak, akiknek nagy része a Tanácsköztársaság alatt lefolytatott s a reakciós szakemberek által „gyorstalpalónak” minősített könyvtáros kurzus elvégzése után „tolultak a Városi Könyvtárba”. A felelősök ennek az állapotnak a megszüntetésére is „dicséretes” gyorsasággal tették meg a lépéseket. A polgármester rendeletére hivatkozva, mely szerint az 1919. március 21-e után a főváros alkalmazásába került személyek elbocsátandók51, már augusztus 29-én jelentették, hogy ezek „Dávid Antal, néhány gyakornok és két takarítónő kivételével valamennyien elbocsáttattak állásukból.”52 Az új vezetőség tehát elégedett lehetett: az elbocsátottak listáján 27 tisztviselő és 37 gyakornok neve szerepel. A börtönbe, internálótáborba juttatott, vagy emigrációba kergetett személyekkel együtt tehát nem egész négy hét alatt, 1919. augusztus 29-ig 73 rési és új könyvtári alkalmazottat sikerült megfosztani kenyerétől az ellenforradalomnak. — Tegyük hozzá, hogy a „tisztogató” munka ezzel még nem ért véget. Az elbocsátások végrehajtásáról szóló jelentés mellett még egy másik bizalmas akta is elindult a polgármesteri hivatalba. Ennek két kéziratos változata is fennmaradt, az egyik Drescher Pál, a másik Kremmer Dezső kezeírása, szövegük csaknem teljesen egyezik, és azoknak az ügyével foglalkozik, akiket a vezetőség meg kívánt tartani állásukban. Idézzünk ebből egy jellemző részletet: „Az elbocsátottak között igen jó, szakképzett és éppen nem kommunista érzelmű alkalmazottak is voltak, amiről a könyvtár politikailag megbízható tisztviselőinek alkalmuk volt többízben is meggyőződést szerezni. . . Mély tisztelettel kérem Méltóságodat, kegyeskedjék az elbocsátottak közül az alább felsoroltakat ideiglenes hivatalnokoknak kinevezni: Dr Dávid Antal okleveles középiskolai tanárt, Kaposi Józsefnét, továbbá Weininger Lászlót, Hefty György oki. tanítót, Báró De Ben Christát és Trauschenfels Editet — a könyvtárosi kurzus végzett hallgatóit.”53 A beadvány a továbbiakban behatóan méltatja Dávid Antal pályafutását. Eszerint a Tanácsköztársaság alatt alkalmazást nyert Dávid Antal „alkalmaztatása már évekkel ezelőtt szóba került.. . Kineveztetésének egyébként semmiféle politikai színezete nem volt, mint annyi más szovjet kinevezésnek és az tisztán tudományos készültségének tudható be. Politikai megbízhatóságához különben semmi kétség nem férhet.”54 „Tantae molis erat” — „Ily nehéz volt” megtartani egy, a munkáshatalom alatt alkalmazást nyert tisztviselőt, ennyi bizonyítékot kellett összehordani „megbízhatósága” mellett és eközben néhány leghitelesebb, mert a gyűlölködő ellenforradalom részéről önkéntelenül 51 Fővárosi Közlöny 1919. ang. 15. 52 FSZEK Kvt.-tört. ír. Ellenf. 1919. aug. 29. 63 Uo. 54 Uo. 76'
