A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Kondorosi Sándor: Az évenkénti könyvtárrevízió problémái
AZ ÉVENKÉNTI KÖNYVTÁRREVIZIÓ PROBLÉMÁI Igen sokrétűek azok a feladatok, amelyeket a nagy közművelődési könyvtárakkal szemben a közönségszolgálat követelményei támasztanak, de melyek megoldása a könyvtárak rendes üzemmenetében alig lehetséges. Ezek szükségessé teszik a nyilvános szolgálat, a nagyközönség könyvtárlátogatásának évenkénti revíziós szüneteltetését. Ezekkel a problémákkal, valamint megoldásuk módozataival, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vonatkozásában kívánok foglalkozni, mert itt az évi könyvtárrevízió hagyományossá és rendszeressé vált. Több évtizedes tapasztalat alakította ki mind a revíziós munkák kritikáját, mind- pedig a feladatok megoldásának helyes módszereit. A Fővárosi Könyvtár már a huszas években is tartott évi könyvtárrevíziót, azonban akik végrehajtották, nem ismerték fel valódi célját és elhanyagolták a feladatok lényegét. Megkezdték munkafolyamatokat, de félúton abbahagyták. Megelégedtek a hibák és a hiányok megállapításával, kimutatásával, de az így tudatossá vált tennivalókat már nem végezték el. Így például, a hiányzó könyvekről a revíziós munka során legfeljebb desideratu- mot készítettek, de a könyvbeszerzés akkori lehetőségeit már nem használták ki bevásárlásokra. Csak szórványosan, rendszerint könyvtári bennfentesek, közéleti tekintélyek kívánságára szereztek be az elveszett könyvek helyett pótlásokat. Ugyanígy nem helyeztek súlyt arra sem, hogy az elkészített hiányjegyzék alapján az elveszett könyvek katalóguscéduláit az olvasói katalógusokból teljesen kiszedték volna. Az olvasói katalógusban bentmaradt ilyen cédulák sok bosszúságnak, kellemetlenségnek és időpazarlásnak váltak okozóivá. Ezenkívül sok hiábavaló munkát, eredménytelen utánjárást okoztak mind a könyvtárosoknak, mind a raktári dolgozóknak. Ugyanígy bent maradtak a katalógusban évtizedeken keresztül a kézikönyvtárból kikerült, elavult, elrongálódott, vagy elveszett könyveknek a katalóguscédulái is. Például az elmúlt évek során tartott részleges katalógusrevíziók alkalmával még 1913-ból való katalóguscédulákat is emeltünk ki, amelyeknek a megfelelő könyvei már évtizedek óta nincsenek a kézikönyvtárban. Még annakidején megállapítást nyert, hogy a könyvtár könyvállomány-nyilvántartása fogyatékos. Egyedi leltári nyilvántartás nem volt. Helynaplóban, művenként tartották nyilván a könyveket, következéskép az állományt számbelileg kimutatni nem lehetett. Ennek következtében, a revíziók alkalmával példám több könyvet találtunk a megfelelő helyszámon, mint amennyi a nyilvántartásban szerepelt. Ez abból keletkezett, hogy egyes művek 2., 3. stb. példányait nem vezették be a helynaplóba. Az akkori revíziók során ez a hiba megállapítást nyert, de a fogyatékosság intézményes kiküszöbölésére már intézkedés nem történt. Csak az 1953. évi alapleltározás alkalmával rendeződött véglegesen a pontos leltári nyilvántartás problémája. Hasonló volt a helyzet a különgyűjtemények kartotékrendszerű nyilvántartásánál is, amelyeknél még több zavar keletkezett. A felszabadulás után lényegesen megváltozott a helyzet. A szocialista könyvtár kialakulásával, valamint ezzel párhuzamosan a könyvtárosok szakmai fejlődésével egyre nagyobb jelentőséget kapott a növekvő igényeknek megfelelőbb könyvtári rend kialakítása, a korszerűbb közönségszolgálat megteremtése és a szocialista tulajdon, a könyvállomány hat166
