A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Király Lászlóné: Állományfejlesztés és kölcsönzés a kerületi könyvtárakban
A csoport kihasználtsága az elmondottakból következően szinte maximális. Néhány gyengébb írástól eltekintve polcon alig találunk az utóbbi években megjelent művekből. Kevésbé keresettek a verseskötetek. Bár az olvasóknak általában kisebbik része olvas verseket, e téren mégis sok feladata van még könyvpropagandánknak. b) Régi magyar irodalom A régi magyar irodalom könyvtáraink szépirodalmi állományának körülbelül 20—25%-a. E kategória túlnyomó részét klasszikus íróink művei alkotják. E tekintetben a könyvtárak ellátottsága viszonylag jó. A legfontosabb szerzők müvei között aránylag magas példányszámban szerepelnek Eötvös, Gárdonyi, Jókai, Móricz, Mikszáth, Móra, Arany, Csokonai, Petőfi, Vörösmarty, stb. kötetei. Az utóbbi évek könyvkiadása lehetővé tette a klasszikus magyar irodalom folyamatos pótlását, kiegészítését. Az antikvár vásárlás útján részben pótolni lehetett azokat a fontosabb klasszikus műveket is, melyek hosszú évek óta nem kerültek kiadásra. A régi magyar irodalom szerzeményezési arányában jelentős növekedés mutatkozik az 1959-es évben, 1960-ban viszont 1,5%-os csökkenés következett be. Ez nagyrészt a könyvkiadás alakulásával függ össze. A régi magyar irodalom olvasottsága magas. Az utóbbi években növekvő érdeklődés mutatkozik Krúdy Gyula művei iránt, ami feltétlenül összefügg azzal, hogy legjobb regényei, novellái az utóbbi években nagy számban kerültek újra kiadásra. Van azonban néhány olyan régi magyar író, mint például Tolnai Lajos, Ambrus Zoltán sőt még Móricz Zsigmond is, kiknek egyes regényei is ritkán kerülnek az olvasók kezébe. Ezek olvastatása érdekében feltétlenül többet kell tenniük a könyvtárosoknak. A régi magyar szépirodalom néhány képviselője iránti érdeklődés évről-évre észrevehetően csökken. Például Vas Gereben (szinte kizárólag az idősebb korosztály kéri), Kemény Zsigmond, stb. Hasonló megállapításokat tettünk már az 1956—57-es évkönyvünkben is, ez ma fokozottan érvényes. Nagy gondossággal szerzik be a könyvtárak az iskolai kötelező irodalmat. A legtöbb helyen 15—20 példányban is. Mégis az adott mű feldolgozása idején egy-egy kötelező irodalomra 15—20 előjegyzést is találunk könyvtáranként. A könyvkiadás a régi magyar irodalmat illetően még mindig adós néhány mű kiadásával, melyek már nagyon régen nem jelentek meg, vagy nem kellő példányszámban. c) Világirodalmi klasszikusok A világirodalom klasszikus művei képviselik a könyvállomány legállandóbb szép- irodalmi részlegét. Az utóbbi évek könyvkiadása lehetővé tette a klasszikus irodalom oly mértékű felfrissítését, kiegészítését, mellyel ma már az igényeket (az elmúlt évekhez viszonyítva) lényegesen magasabb szinten tudjuk kielégíteni. A korábban bemutatott táblázatokból láthatjuk, hogy e csoportnak mind a szerzeményezésben, mind pedig a forgalomban képviselt százalékos arányában csökkenés tapasztalható. Ez a csökkenés elsősorban más irodalmi csoportok (új magyar, szovjet, egyéb) arányos növekedésének következményeként jelentkezik. Abszolút számokban nincs csökkenés, sőt a szerzeményezésnél emelkedés mutatkozik. 1960-ban például több mint 3000 kötettel vettek több világirodalmi klasszikus művet, mint 1958-ban. Hasonlóan a könyvforgalom abszolút számai is növekedést mutatnak. 1960-ban 60 000-rel több kötetet kölcsönöztek, mint 1958-ban. Tehát a százalékos csökkenések mögött nem a világirodalom klasszikusainak elégtelen gyarapítása és az érdeklődés csökkenése húzódik, hanem a korábban említett kategóriák gyarapításának és forgalmának rohamosabb növekedése. Ez viszont egészséges tendencia. A világirodalom klasszikusainak igényvevétele magas. Kölcsönzése nem okoz problémát. A legritkább eset, amikor polcon találhatók Balzac, V. Hugo, Flaubert, Dosztojevszkij, T. Mann, Maupassant, Nexö, Stendhal, L. Tolsztoj, Zola, stb. művei. 117
