A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Ennek bizonyítására mindjárt statisztikai táblázatot is mellékel, mely szerint 878 olvasó közül mindössze 19 a bérmunkás. Hivatkozik arra is, hogy 1919. októberében a kommunista anyagot a rendőrségre szállította, hogy Drescher Pállal és Enyvvári Jenővel megrostálták a kerületi könyvtárak állományát, hogy az antant megszálló parancsnokain kívül a külügyminisztérium hírszerző osztályával is jó kapcsolatot teremtett. Különösen figyelemre méltó a beadvány ,.Üj könyvtárpolitika” című fejezete, ahol Kremmer ugyanazt bizonygatja, amit tőle függetlenül Melich és Gulyás: a fővárosi könyvtár központját ,.egyetemes jellegű kultúrkönyvtárhoz illő minden tudománynak reprezentáns műveit gyűjtő” intézménnyé kell átalakítani. A könyvbeszerzés új szempontjaként hangoztatja Kremmer, hogy a leggondosabban mérlegeli a vásárlásokat és így „még véletlenül se kerül a könyvtárba olyan mű, mely távoli vonatkozásban is a régi destruktív irányt szolgálja.” Végül a személyzeti viszonyokat jellemezve megállapítja, hogy az elbocsátások és fegyelmik után 1920-ban ugyanannyi tisztviselője van a könyvtárnak, mint 1914-ben volt: 32 személy. Mindent egybevetve: Kremmer „tiszta” lelkiismerettel állíthatta, hogy ami őt illeti, már eddig is mindent megtett a „félresiklott” könyvtár „helyes” irányba tereléséért. Mikor Kremmer önmaga védelmére írott emlékirata Sipőczhöz befutott, már a polgár- mester kezében volt a minisztérium leirata, mely 1920. június 2-i keltezéssel elrendelte, hogy öttagú bizottság vizsgálja ki a fővárosi könyvtár szerepét „tekintettel azon eminens veszélyre, amelyet a fővárosi nyilvános könyvtár nemzeti és kultúrális szempontból még ma is magában rejt.”78 A bizottság tagjaivá Czakó Elemér miniszteri tanácsost, Kremmer Dezső könyvtárvezetőt, Mosdóssy Imre miniszteri tanácsost, Melich Jánost, a Széchenyi Könyvtár igazgatóját és a minisztérium, részéről Gulyás Pált nevezték ki. 1920. június 12-én már össze is ült a társaság, mégpedig Sípőcz Jenő hivatali szobájában és egy háromtagú, Kremmerből, Gulyásból és Melichből álló különbizottságot választott a vizsgálat tényleges lefolytatására. A főváros tehát kisebbségi képviseletet kapott a két államival szemben. Ebből nem sok jó származhatott a könyvtárra nézve. A „titok”, amelyről most már ilyen sokan tudtak, nem maradhatott továbbra is titok: „Öttagú bizottság vizsgálja meg a fővárosi könyvtár ügyeit. — Gulyás Pál dr. lesz az új igazgató.” Vastagbetűs cím alatt hozza a szenzációs tudósítást a történtekről a 8 Órai Üjság 1920. július 13-i száma. — A cikk szerzője nincs megjelölve, de miután, mint láttuk, ugyanebből a lapból küldözte mérges nyilait az egész ügy hátterében rejtőzködő Sipos Kamilló a könyvtár ellen néhány hónappal előbb, feltehető, hogy ezúttal is 6 volt a diadalmas ujjongó. És ugyanezen írás címét olvasva, most már nem lehet kétségünk, hogy csupán a formaságok betartása miatt hagyták el korábban Gulyás Pál nevét Melich és Gulyás, amikor új vezetőt javasoltak. A lap egyébként arról is tudósít, hogy Pékár Gyula államtitkár vezeti az egész vizsgálatot és, hogy „három esztendőre visszamenőleg akarják megvizsgálni hová, kinek és milyen könyveket adott ki a könyvtár kölcsönzésre”, emellett további személyi „tisztogatásra” is kilátás van. Sípos Kamilló már-már úgy érezhette, hogy egyik nagy célkitűzése valóra válik. Ezt fejezte ki a szélső jobboldali „Virradat” című lap 1920. július 29-i számában megjelent cikkében is. „A fővárosi könyvtár üzelmeire én hívtam fel a közfigyelmet. Évekig piszkáltam a sajtóban ezt a veszedelmes fészket,” — kezdte diadalittas cikkét, mely hemzsegett a tudatlanságból fakadó tévedésektől. — Mellét verve dicsekedett ebben az írásban: Szabó Ervin ..halálához hírlapi támadásaim is hozzájárultak.” Követelte, hogy a szocialista anyagot, vagyis „a könyvtár műnyelvén nevezett 335-öt semmisítsék meg. Ez volna a legalaposabb megoldás” — mert nehéz volna a káros és nem káros anyag szétválasztása. Ö is követelte, 78 Uo. 85
