A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
hogy a könyvtárigazgatót ne a főváros, hanem az állam nevezze ki és emellett most már a többi budapesti könyvtár revízióját is tűzzék napirendre. Korai volt az öröm mind Gulyásék, mind Sípos részéről. A kormány törekvése sértette a város autonómiáját és erre még a kormánnyal egy elven levő Sípőczék is érzékenyen reagáltak. Az aktákat elfektették, Melichék tiltakozása ellenére a vizsgálóbizottság összehívását addig halogatták, míg lassan elévült az ügy, miniszterváltozás következett be. Foss János, az új kultuszminiszter felszólítására Sipőcz 1921. január 19-én már csak röviden válaszolt: „Az átszervezésre kiküldött bizottság összehívását nem tartottam szükségesnek, mert a városi nyilvános könyvtár keresztény és nemzeti szellemben való vezetését a könyvtár jelenlegi vezetője garantálja.”79 Sipőcz ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy a könyvtár megfelelő irányban való fejlesztésének „intézményes biztosítása céljából a főváros szabályzatot készít elő”. A csaknem könyvtárigazgatóvá lett Gulyás számára csekély kárpótlás lehetett, hogy a polgármesteri jelentés Ígéretet tett: a szabályzat elkészítésénél Melich és Gulyás észrevételeit figyelembe fogják venni. * * * Beosztottal, vagy olyan kívül álló ellenfelekkel, mint Gulyás és az örökké okvetetlenkedő Sípos voltak, viszonylag könnyen sikerült elbánni az eszközeiben éppen nem válogatós vezetőségnek. Keményebb diónak bizonyult ezeknél Krisztics Sándor. Krisztics 1913-ban került a könyvtárba és a jó képességű fiatalembert az intézményvezetősége felkarolta, Szabó Ervin halála után már ő az ötödik a ranglistán. — Ez az állapot azonban nem elégíthette ki az akkor 28 esztendős ambiciózus fiatalembert. Az 1918-as ún. „őszirózsás” forradalom idején 6 is politizálni kezdett: a Területvédő Liga (röviden: TEVÉL) alapítója, főtitkára lett. — A TEVÉL, az első forradalom alatt már ugyancsak működő Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME), Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) és más ellenforradalmi céljaikat alig leplező szervezet mellett a burzsoázia politikai céljait szolgálta. A Tanácsköztársaságot megelőző hónapokban a magyar dolgozó néptömegek belső honfoglalásra készültek: a földreform végrehajtását, a hadimilliomosok megadóztatását, a szabotáló gyárak köztulajdonba vételét követelték egyre erőteljesebben. — A TEVÉL és testvérszervezetei ekkor adták ki a jelszót a „nemzeti összefogásra”, vagyis a paraszt és a földesúr, a munkás és a bankár testvéri összeölelkezésére, — az ország területi épségének védelme címén. — A városvezetés ekkor még részben burkolt ellenforradalmárok kezében volt, Bódy Tivadar polgármester 1919. februárjában Kriszticsnek kéthavi szabadságot ad „területvédelmi munkája” címén.80 — Ez volt Krisztics első szabadsága „hazafias elfoglaltsága” ürügyén. Szinte felesleges mondanunk, hogy amikor a Tanácsköztársaság vörös hadserege a már szocialista Magyarország határainak védelméért harcolt, a bősz területvédők az ellenség győzelmére spekuláltak. — Krisztics ekkor ellenforradalmi szervezkedésbe fogott s rövid időre lecsukták. A román burzsoá megszállás, mint minden hasonszőrű „hazafinak”, Kriszticsnek is meghozta a szabadságot. Ő, mint a „nemzet mártírja” visszatért ugyan egy-két alkalommal a könyvtárba, de nem azért, hogy itt dolgozzon, ő ugyanis magasabb régiók felé tört. A vele egy húron pendülő könyvtárvezetőség ugyanazon a napon, amikor Dienes, Kőhalmi és a többiek elleni feljelentését papírra vetette, mint igazságos, büntető és jutalmazó bíró, a meg- dicsőült Krisztics érdekében -a következő beadványt küldte a polgármesterhez: „Dr. Krisztics Sándor könyvtáros . . . három havi börtönének szörnyű szenvedései után azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy őt illetményei további meghagyása mellett 2 havi szabadságra terjesszem elő . . . Teszem ezt annál szívesebben, mert börtönéből n Uo. 1921. jan. 19. 80 FSZEK. Kvt. tört. ír. Krisztics Sándor1 iratai.
