A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Zoltán József: Különgyűjteményeink időszerű és távlati feladatai
Itt elsősorban katalógusrendszerünket kell megemlítenünk. A múlt bűnei — a felszabadulás után, helytelen politikai meggondolásokból, rohamosan elsorvasztották a gyűjteményt, majd beolvasztották a Nyilvános szolgálatba és a gyűjtemény csak 1955-ben alakult ismét önálló osztállyá — ezen a területen éreztetik legjobban átkos örökségüket. Mind betű-, mind szak-, kisnyomtatvány- és egyéb speciális katalógusunk munkaerő hiányában a használhatatlanságig elromlott és ehhez még hozzá kell számítanunk az elmúlt évtizedek elavult, hibás, korszerűtlen felvételeit. Ezen a bajon csak gyökeres megoldás: az egész állomány rekatalogizálása és újraosztá- lyozása segíthet. Ugyanekkor át kell alakítanunk osztályozási sémánk földrajzi vonatkozásait a főváros mai kerületbeosztásának megfelelően, mert így nem egyszer előfordul, hogy földrajzi katalógusunkba ugyanazt a katalóguscédulát két helyre kell beosztanunk: olyan esetekben, amikor a mai kerület két régebbiből tevődik össze. A betűrendes katalógusnál megoldásra vár a szigorúan vett betűrend és a tárgyszó helyenkénti ésszerű kombinálása, amit az indokol, hogy egyetlen téma — Budapest — speciális katalógusáról van szó. Ki kell tehát dolgoznunk azokat az elvi szempontokat, amelyek szerint a két rendszer: betűrend és tárgyszó, adott esetekben összeegyeztethető. Katalógusainknak emellett részletesebbeknek kell lenniük az általános katalógusnál: a gyűjteményes műveket analitikusan is fel kell tárniok, meglehetősen részletekbe menően kell tartalmazniok a cikkanyagot, sőt szépirodalmat is — esetleg egyes versekig. Egészen új budapesti földrajzi katalógusunk, amely az annyira keresett kerületi anyagot tárja a kutató elé területi egység szerint: további kiépítése az elkövetkező évek feladata. Az anyagfeltárás másik, nem kevésbé fontos és nagy feladatokat magában rejtő módja a bibliográfia. Könyvtárunk a Magyar Tudományos Akadémia és a Fővárosi Tanács megbízásából 1954-ben fogott hozzá ehhez a minden addigi munkájánál nagyobbszabású vállalkozáshoz: Budapest történetének bibliográfiájához. A legfontosabb könyv-, folyóirat- és hírlapanyag analitikus feldolgozása után mintegy 100—120 000 annotált bibliográfiai felvétel fog a kutatóknak és olvasóknak hat, egyenként 50 ív terjedelmű, hatalmas kötetben rendelkezésére állni, amelyekben analitikus név-, hely- és tárgymutatók könnyítik majd meg az eligazodást. Azt reméljük, hogy ez a nagy, jelenleg már közel 90 000 tételt számláló bibliográfia egy-két éven belül nyomdába kerülhet, hogy azután hosszú évekre eleget tegyen most kínosan és érzékenyen hiányolt feladatának. Ennek a nagy munkának egyik mellékterméke az az anyag, amelyet „Budapest a szépirodalomban” címen gyűjtünk és — megfelelően kiegészítve — a bibliográfia megjelenése után kívánunk kiadni. Bibliográfiánkkal párhuzamosan van születőben már említett képkatalógusunk is, amely jelenleg mintegy 50 000 tételből áll és magában fogja foglalni nemcsak a könyvekben és folyóiratokban fellelhető képanyagot, hanem budapesti vonatkozású metszet- és fényképgyűjteményünk darabjait is megfelelő tematika szerinti elrendezésben. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy az anyagfeltárásnak ez a korszerű változata, amelyet a budapesti bibliográfia befejezése után ugyancsak több kötetben a nyilvánosság elé kívánunk bocsátani, szintén komoly segítséget fog nyújtani olvasóinknak; már most, csonka és keletkezőiéiben levő állapotában is nem egy hasznos szolgálatot tesz. A képkatalógus világviszonylatban is úttörő munkája mellett, még a budapesti bibliográfia megjelenése előtt, kiadni szándékozunk egy olyan szöveggyűjteményt, amely mintegy ezer, negyedrét oldalnyi terjedelemben a Budapestre vonatkozó forrásanyag egy nagy részét tartalmazza. A szöveggyűjtemény egyrészt tehermentesíti a bibliográfiát, mert feleslegessé teszi benne a középkori forrásanyag annotációként való szó szerinti közlését, másrészt kiegészíti azt: a szétszórt, legtöbbször igen nehezen hozzáférhető anyagot összegyűjtve találja majd meg benne a kutató, az újságíró, a pedagógus, a diák, általában minden, Budapest múltja iránt érdeklődő olvasó. Bibliográfiai munkánk mellékterméke az ún. repertórium is: adattár, amelybe az olyan kisebb jelentőségű bibliográfiai felvételek kerülnek, amelyek helyszűke miatt nem kaphatnak helyet a nyomtatásban megjelenő bibliográfia fontosabb tételei mellett. A cédulakatalógus formájában tárolt repertórium feladata a Budapesti Gyűjtemény tájékoztató munkájának segítésében áll, hiszen a kutatónak egy-egy kevésbé jelentős adat is fontos lehet. 111
